Ellenpont

Manapság annyira kiszámítható a magyar közélet, mint a PaprikaTV hajnali műsorblokkja. Tizenhat éve fulladásig mennek az ismétlések és a remake-ek. Ritka az izgalom meg az újítás, csak a folytatásos szerencsétlenkedés pörög.

Minden áldott választás előtt ugyanaz és ugyanaz a forgatókönyv. Megjelenik az aktuális Messiás, aki nagy hanggal hirdeti az igét. A baloldal reménykedni kezd, elhiszi magát, hogy aztán akkora sírás legyen a vége, mint amekkora a Titanic New York-i díszbemutatóján volt.

Felraktak már a színpadra bárgyú, sima beszédű bürokratát, angolul nem tudó metropoliszvezetőt, gyűlölködő proletárt, és össze-vissza locsogó, gyerekverő polgármestert.

Külön sem, együtt sem mentek sokra. Sehogy sem megy ez nekik: az eddigi összeredményük nulla egész nulla. A kormány maradt a helyén, ők meg lehajtott fejjel kullogtak a szégyendombra.

Úgy látszik, már soha nem fognak tanulni a hibáikból: megint választás közeleg, megint próbálkoznak. Ezúttal egy notórius hazudozót eresztettek ránk, hátha győzelembe tudja ordibálni magát.

Magyar Péter pont olyan jellemtelen figura, mint Molière Tartuffe-je, csak ő nem Orgon lányára, hanem a hatalomra, a dicsőségre és a reflektorfényre pályázik.

Szemben Tartuffe-fel, Magyarnak már a létezése, az alapvetése is totális hazugság. Politikusként azzal bódítja a híveit, hogy ő az új idők új embere, miközben a háta mögött a szokásos brancs ácsingózik a hatalomra.

Mi már régóta mondjuk, és a mai nappal ez igazolást nyert: Magyar Péter a régi baloldal, a Gyurcsány, Bajnai & Weber Company legújabb végterméke. Ez a derék társaság mondott ámen-t erre az agresszív, lebutított Ken babára, aki azóta is szorgalmasan végzi az ámokfutását.

Van is miért tepernie, hiszen a megbízók fűt-fát ígértek neki, hogy elvállalja az idei évadot. Nem volt nehéz dolguk: Magyar Péter végtelenül hiú és önimádó, egyedül a szereplés élteti.

Így könnyen elhitették vele, hogy minden simán fog menni. Alátolnak egy trendy-fancy-fiatalosch pártot, és aztán Radnai Márkó karjaiba fonódva vörös szőnyegen sétálhat be az Országházba, miközben galambokat eregetnek a tiszteletére.

Hát nem így lett, ennél sajnos jóval rögösebb az út. Ugyanis itt vannak a nagyöregek, a baloldal régi emberei, a kellemetlen haverok. És ők most nagyon hangosan dörömbölnek a panoptikum falán. Éhesek a szájak, korognak a gyomrok – tizenhat évig nem termett számukra semmi, most pedig pénzszagot éreznek. Így hát előbb-utóbb muszáj volt kinyitni az ajtót. Valakinek vállalnia kellett ezt a nem túl hálás szerepet. És most eljött a pillanat.

Olyan ez, mint amikor azt ígérik, hogy Sydney Sweeney kísér el az esti bálba, de induláskor mégis Lendvai Ildikó vár rád miniszoknyában.

Magyar Péter azonban nem az a gátlásos fajta. Meg neki már amúgy sincs visszaút a szégyenből. Szagolgatta és nézegette ő már kislányok bugyiját bulizás közben, bántalmazta nadrágszíjjal a feleségét, terrorizálta a barátnőjét. Miért ne vállalhatná, hogy escort fiúként kísérget egy öregasszonyt? Miért ne nyithatná ki azt a bizonyos ajtót, miközben összefogásról és szeretetről hadovál?

Eggyel több hazugság ide, vagy oda, alapjáraton már nem számít neki. Manfred Weber Ken babája így kihúzott derékkal, felemelt fejjel vonult a bálba rozoga Barbie-jával, akinek a fenekére időnként még büszkén rá is markolt. Így toppantak be a bálba, ahol azonnal táncra is perdültek.

Ha esetleg valakinek eddig nem lett volna világos, mostanra biztosan leesett a tantusz: Magyar Péter előválasztása a Bajnai-Gyurcsány féle baloldal ünnepélye. A Tisza pedig a régi baloldal hatalomvisszaállítási projektje.

Nem olyan nehéz megérteni, ez közel sem kvantumfizika. Tessék, itt van a lista, maga Magyar Péter tette közzé a jelöltekről! Itt vannak a nyertesek! Hemzsegnek köztük a régi, öreg SZDSZ-es káderek¹ , a DK-s talpnyalók² , a baloldali összefogás-hívők,³ a kommunista családok gyermekei.⁴ Annyian vannak, hogy szinte képtelenség megszámolni őket, és még csak nem is szégyellik.

Gátlástalanok, de most legalább volt annyi eszük, hogy nem magukat és a legvadabb figurákat tolták előtérbe. Nem Draskovics Tibort vagy Dobrev Klárát mutogatják nagytotálban, hanem alapos kutatómunkával a harmadvonalból túrtak elő embereket. Megbízható baloldali kádereket tettek meg jelölteknek és nyerteseknek. Valakiknek a valakijeit, akiket nem olyan egyszerű felismerni: anyósokat, céges haverokat, unokatestvéreket. Olyanokat, akiket irányítani tudnak, és akik helyett adott esetben be tudnak lépni a képbe.

Szóval nem árt szembe nézni a valósággal: Magyar Péter nem több egy hazug asszisztensnél. Ugyanaz volt a küldetése, mint az össze-vissza csevegő elődjének meg a többieknek: kéjes mosollyal az arcán tágra nyitni a Gyurcsány-panoptikum ajtaját és invitálni a nagyöregek embereit. A Demszky Gáborról álmodozó kisfiú felnőtt, és elvégezte a házi feladatot.

Csakhogy ez most baromira nem érte meg neki: ezzel ugyanis az összes hazugsága egyszerre hullott vissza rá. Ez pedig a biztos bukás útja.

Az előválasztással ugyanis teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az egész politikája egy szemfényvesztés. Nincsenek új arcok, nincsen új ellenzék, az egész baromság nem létezik, kitaláció. A régi zűrös arcokat meg az ismerőseiket csomagolták be Hello Kittys papírba. Most meg zavart mosollyal kínálgatják őket a választópolgároknak.

Ez bizony ugyanaz a meccs lesz, mint 2022-ben, vagy éppen 2014-ben. Akármennyire álcázzák magukat, akármennyire a harmadvonalat küldik előre, akármennyire titkolóznak, a csapatok ugyanazok maradtak.

Volt már szerencsénk ilyesmi felvezetésben, nem is egyszer. És azt is tudjuk, hogy mi lesz a csattanó.

Mert tizenhat év alatt bőven volt időnk megismerni az amúgy sem túl változatos műsort.

Magyar Péter tánca a Gyurcsány-panoptikum lakóival: már megint ugyanaz a műsor!