Ellenpont

Brüsszeli gyermekkor, politikus édesapa, nagy család, 70-es évekbeli kvázi-valóságshow, családi zenélések, bántalmazásvádak: így indult Ursula von der Leyen médiakarrierje. A nyilvánosan elérhető dokumentációk alapján világosan kirajzolódik, hogy édesapja, Ernst Albrecht több volt Nemzetiszocialista Német Munkáspártból (NSDAP) párttagot is beemelt alsó-szászországi kormányába. Mi több, egyikük volt, aki beindította Ursula von der Leyen politikusi karrierjét.

Ursula von der Leyen Ursula Gertrud Albrecht néven született Belgiumban 1958-ban. Édesapja, Ernst Albrecht az egyik első európai – valóban brüsszeli – bürokrata volt: német-európai politikus, később az alsó-szászországi parlament minisztere, első CDU-s miniszterelnöke. ¹

Az Albrecht-házaspár profin építette saját imázsát és kellő energiát fordított a bulvárra is: rendszeresen felléptek gyerekeikkel a tévében szerepelni, zenélni², de jótékonysági célra még kislemezt is kiadtak.³

Ezzel párhuzamosan a korabeli sajtót körbejárta a "bántalmazó család" rémképe; édesapja szigorú nevelési módszerei között emlegették, miszerint Ernst Albrecht a gyerekeket néha büntetésből az erdőbe küldte, hogy ott puszta kézzel szedjenek csalánt.⁴ A csalánszedős történetet persze Ursula (akkor még Albrecht) még 1979-ben is határozottan tagadta a sajtóban⁵ - ugyanakkor mégis beégett a kollektív, alternatív tudástárba.

Édesapja náci párttagokat vitt be a kormányába

Ahogy a cikk elején szó volt róla, Ernst Albrecht alsó-szászországi miniszterelnök volt 1976 és 1990 között,⁶ és nem csak a családi fellépések közben, hanem éles krízishelyzetekben is sokszor hivatkozott keresztény meggyőződésére. Ilyen volt például a tervezett gorlebeni atomhulladék-lerakó elleni százezres tüntetés 1978-ban, ami után Albrecht sápadtan, zavarodottan mondta a kamerába az így sem túl megnyugtató szavakat:

Most vált világossá számomra, hogy ha ragaszkodom a lerakótervekhez, el kellene rendelnem a tömegbe lövetést. Keresztényként azonban nem vállalhatok felelősséget ezért.⁷

Így lesz érdekes, hogy Albrecht rögtön 1976-os kinevezése után Hans Puvogelt tette meg igazságügyi miniszterévé. Puvogel ugyanis évtizedekkel korábban, 1937-től NSDAP-, 1934-től SA-tag, sportjelvénnyel (Wehrabzeichen) kitüntetett tizedes (Rottenführer) is volt⁸ . Hogy nem csupán szükségből, hanem meggyőződésből lépett be ezekbe a szervezetekbe, azt 1937-es doktori disszertációja is alátámasztja. Írásában meglehetősen határozottan az alsóbbrendűek "kiiktatásá"-ról, sterilizációjáról értekezett.

Csak egy fajilag értékes embernek van létjogosultsága a közösségen belül. Ki kell azonban zárni azt az embert, aki kisebbrendűsége miatt haszontalan, sőt káros a közösségre. […] Nyitott kérdés maradhat-e, hogy az emberek képesek-e már megérteni az alsóbbrendűek kiiktatását […] Magát a nagy feladatot nem szabad akadályozni a kompetencia körüli apró vitákkal, és megbénítani a hatékonyságát […].⁹

"Tekintettel továbbá arra, hogy a törvényhozás nagy energiát fektet az egészséges faj felemelésére, az alsóbbrendű és bűnöző elemek felszámolására; joggal gondoljuk, hogy a sebészeti kasztráció egy további eszköz a faji érdekeinkért folytatott harcban a sterilizáció mellett."10

Amikor ezekkel a megnyilvánulásaival 1976-ban szembesítették Puvogelt, kiállt korábbi állásfoglalásai mellett. Mi több, az őt kinevező Albrecht még azt a bírát – Helmut Kramert – vonta felelősségre és indított ellene fegyelmi eljárást, aki a kérdéses idézeteket elküldte kollégáinak. Mondván: "nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy tiszteletteljes magatartást tanúsítson a felettese irányába". Kramert végül csak 2024-ben rehabilitálták. ¹⁰ ¹¹ ¹²

Hans Edgar Jahn szintén CDU-tag volt, és Albrecht miniszterelnöksége idején jelöltként indult az 1979-es – első közvetlen – EP-választásokon.

Jahn szintén az NSDAP sorait erősítette korábban: már 1932-ban belépett a nemzetiszocialistákhoz.¹³ ¹⁴

1939-ben hívták be először katonai szolgálatra. 1945-ben szolgált a hadseregben: ő náci parancsnok (NS-Führungsoffizier) volt, végül tartalékos hadnaggyá (Leutnant der Reserve) léptették elő. A háború végén brit fogságba esett, ahonnan 1947-ben szabadult.¹⁵ ¹⁶ Ugyanebben az évben be is lépett a CDU-ba.

1943-ban "A sztyeppék vihara – zsidó-bolsevik imperializmus" címmel adott ki propagandaírást, többek között ilyen idézetekkel: "...az emberiség és különösen a fiatalságunk egy bizonyos nevet fog tisztelettel és áhítattal emlegetni: Adolf Hitler."¹⁷ ¹⁸

A volt náci, aki politikust csinált von der Leyenből

Jahn tagadta, hogy ő írta volna a szöveget, azt állította, hogy mások emelhették be írásába a kérdéses részleteket. Ugyanakkor Wilfried Hasselmann, a CDU akkori alsó-szászországi elnöke felszólította Jahnt, hogy amennyiben nem tudja bizonyítani ártatlanságát, mondjon le. Így végül Jahn visszalépésre kényszerült.¹⁹ ²⁰

Hasselmann 1990-es választási plakátja. Forrás: kas.de

A Jahnt lemondásra utasító Wilfried Hasselmann három ízben volt miniszterelnök-helyettese Alsó-Szászországnak egészen 1988 végéig. Kettejüket Albrechttel - Ursula apjával - a Konrad Adenauer Stiftung is csak "legendás duó"-ként emlegeti, azaz "ketten egy kormányrúdnál".²¹

Csak hogy ő is kapcsolódott a nácikhoz.

Hasselmann 1942-től 1945-ig tüzértisztként szolgált a háborúban, 1942-ben egy füst alatt belépett NSDAP-ba is.²²

Bár Hans Edgar Jahnt a náci megnyilvánulások vádja miatt lemondatta, ő maga 1978-ban a volt SS-esek Lovagkereszt Szövetségét méltatta egy beszédében. Úgy fogalmazott, hogy "bátorságot mutattak és példát mutattak másoknak".²³

Később, 2003-ban már ő irányította Ursula von der Leyen burgdorfi kampányát, ahol az addig 15 éve hivatalban lévő CDU-s képviselő, Lutz von der Heide ellen vezették győzelemre a debütáló politikusnőt.²⁴

Az első előválasztás eredményét, amelyet von der Leyen egyetlen szavazattal nyert meg, technikai okok miatt megsemmisítették. Apja – Ernst Albrecht – így akcióba lendült, és Wilfried Hasselmann-nal, aki akkoriban a CDU tiszteletbeli elnöke volt Hannoverben, "cukiságkampány"-ba kezdett. Eközben a Bild nagyhatalmú bulvárlap regionális kiadása rágalomhadjáratot indított von der Heide ellen. Bár von der Heide több mint egy évtizede töltötte be a mandátumot, és minden tekintetben képzett politikus volt, Ursula von der Leyen végül a szavazatok kétharmadával nyert.

Ursula von der Leyen mindenesetre mindig elismeréssel beszélt apjáról. 2003-ban egy interjúban kijelentette, hogy a férfi "csodálatos tanácsadó" volt számára. Megjegyezte, hogy közös "alaphitük van", amely "keresztény és hagyományos családi értékeken" alapul.²⁵

Árnyak vetülnek a családra

Ursula von der Leyen távolabbi és szerzett rokonságában is felmerültek nácivádak. Apai nagyapjával, Karl Albrechttel kapcsolatban több – azóta megcáfolt – híresztelés is lábra kelt, miszerint egykor náci tiszt volt. Ugyanakkor az említett tiszt teljes és pontos neve Carl Albrecht Oberg volt, akinek az Albrecht ráadásul az egyik keresztneve volt csak.²⁶

A Von der Leyen-család egy másik, távolabbi ága ugyanakkor valóban érintett volt a holokauszt működtetésében: Joachim Freiherr von der Leyen a Freikorps, az Ifjú Német Rend, a Der Stahlhelm és végül az NSDAP szolgálatában is állt.

Többek között az akkor német megszállás alatt lévő Csehszlovákia és Lengyelország területén szolgált körzeti adminisztrátorként, a galíciai körzet kapitányaként pedig a népirtások megszervezésében tevékenyen is részt vett.

Bizonyított, hogy Joachim von der Leyent előre tájékoztatták a zsidók elleni akciókról, ahogyan számos más kerületi kapitányt is.²⁷ ²⁸ Állítólag gázmérgezésben halt meg a drezdai légitámadás után.²⁹Ezzel együtt Joachim Freiherr von der Leyen nem volt közvetlen felmenője vagy rokona a politikusnő férjének, Heiko von der Leyennek, hanem annak a Bloemersheim-ágához tartozott.³⁰

Egy keményvonalas náci politikus indította el Ursula von der Leyen karrierjét

Édesapja náci párttagokat vitt be a kormányába

A volt náci, aki politikust csinált von der Leyenből

Árnyak vetülnek a családra