Ellenpont

A digitális szolgáltatásokról szóló EU rendelet első nagy próbája: a Twitter / X-ügy

Béky Zoltán, a Századvég jogi szakértőjének írása.

Az uniós véleménycenzúra jogi alapja: a digitális szolgáltatásokról szóló EU rendelet, azaz a DSA

Hosszas előkészítést követően 2022 őszén született meg az online média egységes európai uniós szabályozását célul tűző jogszabály a "digitális szolgáltatásokról szóló rendelet" (rövidítve: DSA).¹ Az új jogszabályt kezdetektől fogva számos kritika, bírálat érte, nagyrészt amiatt, mert érdemi rendelkezésekkel nem biztosítja a szólásszabadság tényleges érvényesülését az online térben, különösen az olyan nagy online platformszolgáltatások tekintetében, mint pl. a legnépszerűbb közösségi média felületek. Az uniós szabályozás gyakorlatilag továbbra is szabad kezet ad a szolgáltatóknak a tartalommoderálás vonatkozásában, beleértve ebbe a kifejezetten politikai alapú cenzúrát is.

A Twitter / X-ügy volt a DSA gyakorlati alkalmazásának első "próbája", ez volt az első alkalom, amikor az EU a jogszabály alapján bírságot szabott ki egy nagy online platformra. Vajon, hogyan vizsgázott a rendelet, illetve annak alkalmazója az EU Bizottsága a véleményszabadság alapjogának tükrében?

Az ügy előzményei

Az elmúlt bő tíz év folyamán a nagy online platformok olyan mértékű népszerűségre tettek szert globálisan, hogy a "nyugati típusú demokráciákban" is a nyilvános kommunikáció legfőbb fórumaivá váltak. Ezt nem csak a kereskedelmi vállalkozások igyekeztek kihasználni, hanem az egyes államok közéletének alakulásában és e célból a közvélemény befolyásolásában érdekelt egyes szervezetek (pl. politikai pártok, egyéb érdekcsoportok) is. Az ezzel kapcsolatos fejlemények nyilvánvalóan első sorban az Egyesült Államokban kerültek reflektorfénybe. A demokrata kormányok idején ezek a platformok kimondva-kimondatlanul, de meglehetősen jól látható módon kiszolgálták az akkori hatalomba lévő politikai elit és a mögöttük álló "ideológiai csomópontok", illetve gazdasági szereplők kommunikációs céljait. Látványos változás Trump első elnöksége kapcsán következett be, amelynek során eme szolgáltatások egyre ellenségesebben viszonyultak a republikánus vezetéshez. Ez a folyamat odáig fajult, hogy a ciklus végére szinte valamennyi jelentősebb közösségi média felületről kitiltották az USA akkori elnökét, vagy legalábbis szélsőségesen korlátozták a hozzá köthető, vagy a vele szimpatizáló tartalmak közönséghez való eljutását. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött a leplezetlen politikai cenzúra időszaka a közösségi médiában. (Ezt Magyarországon azonban már korábban is tapasztalhattuk. Mivel már hosszú ideje nemzeti-polgári kormányzata van hazánknak, ezért a kormánypárti kommunikáció - beleértve a nem ellenzéki sajtót is – már szintén évtizedes távlatban negatív diszkrimináció alatt el eme felületeken.)

Azonban, nem csak az amerikai választások témája bizonyult "kritikusnak" a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából ebben az időszakban, hiszen 2019-20 fordulóján "ütött be" a COVID járvány is. Ennek kapcsán a nagy online szolgáltatók további "moderációs szabályokat" vezettek be. Ennek az indoka hivatalosan az volt, hogy a járvánnyal kapcsolatos álhírek ne csökkenthessék a betegséggel szembeni fellépés hatékonyságát, pl. ne keltsenek pánikot a lakosság körében. Ennek keretében gyakorlatilag minden olyan – pl. a járvány eredetét, az alkalmazott állami, hatósági intézkedéseket, egyes oltások hatását, illetve beszerzésüknek a körülményeit, érintő - tartalmat, információt is cenzúráztak, amelyek közül számosról azóta bebizonyosodott, hogy nem álhírek, hanem valósak voltak. Azóta az is napfényre került, hogy az ilyen cenzúraszabályok alapvetően a Biden-kormányzat nyomására születtek. Amíg pl. a Facebook vonatkozásában Zuckerberg csak 2024 nyarán ismerte be, hogy a Fehér Ház nyomást gyakorolt a Meta közösségi médiacsoportra a koronavírus-járvány idején és emiatt indokolatlanul cenzúrázta a COVID–19-cel kapcsolatos tartalmakat² , addig az akkor még Twitter néven futó, - és az USA-ban az egyik legnépszerűbb – szolgáltatás tekintetében, már a 2022-es tulajdonosváltást követően bejelentette az új főnök, Elon Musk, hogy a felületen befejeződött az ilyen cenzúra³ .

Európában, a járványon kívül, a tömeges illegális migráció tényadataival, kockázataival, majd az időközben kitört orosz-ukrán háborúval kapcsolatos hírek, információk adták még a legtöbb munkát a cenzoroknak, illetve a "tényellenőröknek". A migrációval kapcsolatos hírek tekintetében, pl. maga Merkel kancellár személyesen sürgetett fokozottabb cenzúrát a Facebookot vezető Zuckerbergnél⁴ , a háború tekintetében pedig gyakorlatilag minden olyan vélemény "orosz propagandának" lett minősítve (és így potenciálisan a cenzorok célkeresztjébe lett helyezve), amely a háború abbahagyásáról, illetve a konfliktus békés úton történő további rendezéséről szólt. Nyugat-Európába bizonyos országaiban már nem lehet egyes közszereplőkről negatív véleményt sem közzétenni a hatósági-jogi úton történő szankcionálás (pl. rendőrségi letartóztatás) veszélye nélkül.

A kapuőrök és az őrkutyák szimbiózisa, avagy a "kötelezően önkéntes" magatartási kódexek

A véleményszabadság és –pluralizmus érvényesülése ellen elsősorban a DSA azon rendelkezése hat, amely szabad kezet ad a szolgáltatóknak a "magánszabályozásra", azaz, hogy az általános szerződési feltételeiben olyan előírásokat, tilalmakat fektessen le, amelyben felhasználóinak olyan – az uniós tagállamok törvényeiben deklarált - alapjogát is korlátozhatja, mint pl. a szólásszabadság.
A DSA emelte be a kötelező uniós jogszabályi keretbe az – eredetileg és elvileg önkéntes – magatartási kódexeket. Ennek két fő következménye lett: az egyik, hogy a nagy platformszolgáltatók számára most már de facto kötelező a részvétel eme szervezetekben. A másik pedig az, hogy a magatartási kódex (vélt, vagy valós) megsértése esetén, a DSA végrehatásáért, betartatásáért felelős uniós szerv, a Bizottság kiszabhatja a szolgáltatóval szemben a rendeletben meghatározott különféle súlyos szankciókat (pénzbírság, szolgáltatás korlátozása az EU területén).

A magatartási kódexen belüli munkamegosztása következők szerint alakul: A szolgáltatóknak együtt kell működni az adott témában, az adott "szakterületen" tevékenykedő NGO-kkal. (A "dezinformáció-ellenes" kódex keretében pl. a "tényellenőrökkel", a "gyűlöletbeszéd elleni" kódex keretében pedig a különféle – pl. "kisebbségi" - érdekvédelmi szervezetekkel.) Annak a feladata tehát, hogy meghatározzák azt, hogy mely tartalom minősül "álhírnek", vagy éppen "gyűlöletbeszédnek", most már - az összes tagállamra kötelező - uniós rendeleti szinten van kiszervezve a nemzetközi NGO hálózat részére. A szolgáltató pedig eme "szakvélemények" alapján moderálnak, cenzúráznak.
Eme NGO-k azonban nem csak feladatot kaptak az EU-tól, hanem jelentős gyakorlati segítséget is. Az Unió egyrészt létrehozta ezeknek az intézményes együttműködési szervezetrendszerét, hálózatát, másrészt ezeken keresztül, valamint egyedileg külön-külön is bőkezűen támogatja anyagilag a részt vevő "civil" szervezeteket. Ezek finanszírozásában egyébként az EU-n kívül nagy összegekkel vesznek részt olyan érdekcsoportok is, mint pl. a Soros-hálózat.

Eme kódexekbe, illetve "uniós szakmai együttműködési szervezetekbe" gyakorlatilag csak olyan NGO-k kerülhettek be, amely a jelenlegi balliberális uniós politikai mainstream ideológiai-politikai vonalával "kompatibilisek".
Végül, fontos kiemelni, hogy a szólásszabadság védelme eleve csak – mintegy mellékesen – van megemlítve a jogszabályban, egyfajta "egyébiránt tiszteletben tartandó" körülményként, de semmilyen garanciális rendelkezést nem tartalmaz annak érdekében, hogy biztosítva legyen eme alapjog tényleges érvényesülése az online platformokon.

A DSA alkalmazása a gyakorlatban

Arra, hogy az új uniós szabályozás, hogyan is kezeli ténylegesen az "álhírek" kérdését, valamint, hogyan is mosódik össze az "önkéntes önszabályozás", a jogi kötelezettségekkel és az uniós szankcionáló eljárásokkal, a legjobb példa a 2025 decemberében, az EU Bizottság által kiszabott 120 millió eurós bírsággal az első felvonásának a végéhez érkezett "Twitter/ X-ügy"^⁵:

Amint arról már szó esett, a DSA megszületésével nagyjából egy időben érkezett a hír, hogy Elon Musk megvásárolta a Twittert és haladéktalanul kijelentette, hogy ezentúl a szólásszabadság biztosítása lesz a legfőbb működtetési elv a platformon. Ennek keretében a cégnél rögtön elkezdték felülvizsgálni – többek között – a COVID-hírekre vonatkozó, a Twitteren addig érvényes "moderálási szabályokat", majd – 2022 novemberében - vissza is vonták azokat.

Ennek különös jelentőségét az adta, hogy 2022 végéig a globalista érdekkörök által elvárt "modell" szerint működött a Twitter is. Az uralkodó amerikai fősodor által nem kívánatosnak minősített információk, hírek, illetve az azokat közzétevő felhasználók kitiltására itt is meg voltak az ideológiai-politikai alapú felhasználási feltételek, szabályzatok, moderálási (értsd: cenzúra) irányelvek. (Pl., amint már említettük, hogy ennek alapján, magát az Egyesült Államok elnökét is eltávolították a platformról 2021 februárjában.) A Twitter cenzúraszabályai között kiemelt jelentősége volt a COVID-járvánnyal kapcsolatos információkra vonatkozó előírásoknak, amelyek értelmében gyakorlatilag minden olyan hírt, és főleg véleményt – "álhírnek", "dezinformációnak" minősítve - töröltek, ami nem egyezett az érintett érdekkörök (pl. a gyógyszeripar) "hivatalos" kommunikációjával⁶ . (Azóta persze már láthatjuk, hogy számos, ezzel kapcsolatos, akkoriban álhírnek minősített információ utóbb valósnak bizonyult.) Ugyanakkor, az amerikai választási kampány intenzitásának fokozódásával egyre inkább erre a sorsra jutottak a demokrata párti fősodor álláspontjával szembemenő politikai-közéleti tartalmak is. A Twitter tulajdonosváltását követően természetesen azonnal meg is indultak a – döntően ideológiai indíttatású - támadások a platformmal szemben, amely a közéleti témájú nyilvános és széles körű kommunikációnak az egyik legfontosabb fóruma az USA-ban.

Elon Musknak – szólásszabadságot előtérbe helyező - döntésére érkező reakciók, Európában sem várattak sokat magukra.

Thierry Breton, a belső piacokért felelős korabeli uniós biztos már a Muskkal folytatott 2022 november végi online videós megbeszélése során megfenyegette a Twitter tulajdonost a szolgáltatásnak az EU-ból való kitiltásával.

Breton közölte Muskkal, hogy be kell tartania egy sor szabályt, amelyek között szerepelt pl., hogy nem helyezhet vissza "önkényes" módon, a Twitterről – a korábbi moderálási szabályok keretében - kitiltott felhasználókat, valamint az is, hogy jövőre bele kell egyeznie a platform "átfogó független auditálásába". Bretonnal ezekben haladéktalanul egyetértett az Európai Bizottság igazságügyért felelős – akkori - biztosa, Didier Reynders is⁷ .

A Twitter új irányvonala miatt "aggódók" köréhez nem meglepő módon számos – jellemzően baloldali - európai parlamenti képviselő is csatlakozott, élükön Guy Verhofstadttal. A megváltozott Twitter egyik legelső és máig leghangosabb kritikusa azonban nem is egy uniós vezető, vagy politikus volt, hanem az akkori francia távközlési (most már külügy-) miniszter, Jean-Noël Barrot, aki megnyilatkozásaiban szintén folyamatosan a szolgáltatásnak az Európából való kitiltásával fenyegetőzött.

Az európai politikusok által immár "bunkósbotként" használt hivatkozási alap, egy 2018-as, az EU bábáskodásával megszületett, önkéntes "dezinformáció elleni" magatartási kódex volt, amelyhez annak idején a Twitter is csatlakozott.

Az ügyben az jelentett fontos töréspontot a felek között, hogy az – akkor már Musk által irányított – Twitter / X, 2023 tavaszán kilépett ebből az "önkéntes" magatartási kódexből, ahogyan azt az EU részéről Thierry Breton május 26-án be is jelentette.

Breton az erről szóló tweetjében [!] kiemelte ugyanakkor, hogy "a kötelezettségek ettől még megmaradnak", utalva a DSA akkor még nem is alkalmazható (, mert csak 2023 augusztus 25-én hatályba lépett!) lépő vonatkozó rendelkezésére. A jogszabály értelmében az önként vállalt kötelességek mellett “jogszabályi kötelezettség lesz a félretájékoztatás elleni küzdelem" – írta.

Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacokért felelős korábbi biztosa

Az Európai Bizottság egyébként már februárban azt is megállapította, hogy a Twitter nem adott le teljes jelentést múlt évi tevékenységéről (többek között a "dezinformáció elleni fellépésének" részleteiről) és ezzel nem felelt meg az "önszabályozási" kódexben előírt ezirányú kötelezettségének.

Május végére Barrot miniszter is még magasabb fokozatra kapcsolt Franciaországban: "A dezinformáció az egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely demokráciáinkra nehezedik. A Twittert, ha nem tartja be a szabályainkat, ki fogjuk tiltani az EU-ból."⁸

2023 tavaszán kifejtett véleménye szerint a tilalom már az "idén nyáron" életbe léphet, amennyiben a szolgáltató augusztus 25-ig nem tesz eleget a közösségi előírásoknak.⁹

A technikai lehetőségeket, illetve a DSA vonatkozó rendelkezéseit ténylegesen is ismerő, az ügyben megszólaló józanabb szakértők egyébként már ekkor sem a kitiltást emlegették a Twitter kapcsán, mint elsődlegesen alkalmazható szankciót, hanem a Rendeletben meghatározott mértékű pénzbírságot (ami a jogsértő vállalkozás éves bevételének 6 százalékáig terjedhet).

Ahogyan az látható az ügyben meglehetősen zavaros a "hivatalos" kommunikáció: a különböző megszólalók, hol a "jelentéstételi kötelezettség nem teljesítésére", hol pedig a "magatartási kódexből való kilépésre" hivatkoznak. Hol "önkéntes vállalásokról", meg "önszabályozásról" van szó a téma kapcsán, hol pedig "jogszabályi kötelezettségekről". Egyszer "az Unióból való kitiltással", máskor meg bírsággal fenyegetik a szolgáltatót.

Ennek fényében, érdemes röviden felidézni, hogy maga a DSA mit is mond ezekről a kérdésekről, illetve megnézni, hogyan is viszonyul eme szabályok tényleges gyakorlati alkalmazása az írott joghoz:

A dezinformáció-ellenes magatartási kódex vonatkozó rendelkezése szerint, az aláíró vállalkozásoknak 2023 elejére kellett benyújtaniuk az EU Bizottságának a kódex végrehajtásáról szóló első jelentéseiket. Az időközben Musk tulajdonába kerülő Twitter ezt a kötelezettségét – a Bizottság közlése szerint – nem megfelelően (nem "teljes körűen") hajtotta végre. Ezt, a hiányosságot viszont az ügyben megszólaló – fent említett - uniós tisztviselők már a DSA megsértésének (is) tekintették.

Ezzel kapcsolatban jogosan merülhet fel elsőként az a kérdés, hogy az EU Bizottsága, - mint az Unió legfőbb végrehajtó szerve - tulajdonképpen miért is foglalkozik ilyen, eredetileg magánvállalkozások által létrehozott és üzemeltetetett "önszabályozási" mechanizmusokkal? A DSA-ban lefektetett végrehajtási szabályokból kiderül, hogy a legtöbb felhasználóval rendelkező és így legmeghatározóbb jelentőségű olyan "óriásplatformnak" minősülő szolgáltatók tekintetében, mint amilyen pl. a Twitter is, a Bizottság szinte az összes érdemi felügyeleti ("hatósági") jogkört fenntartotta magának, még az magatartási kódexek – látszólag – kisebb jelentőségű résztémájában is.

A DSA vonatkozó rendelkezései

De mi is a kapcsolat az - eredetileg 2018 óta létező önszabályozási magatartási kódexen alapuló - önkéntes szolgáltatói vállalás és a 2022 novemberében kihirdetett uniós rendelet egyes rendelkezéseire hivatkozó szankciós fenyegetések között?

A DSA egyik fő szabálya értelmében a szolgáltatóknak fel kell tárniuk és értékelniük azokat a "rendszerszintű" kockázatokat, amelyek a szolgáltatásuk jogszerű működését, illetve a felhasználók jogait, érdekeit potenciálisan veszélyeztetik, illetve intézkedéseket kell hozniuk azok kezelésére. Az ilyen, a DSA által nevesített alkalmazható kockázatkezelési intézkedések között szerepel, a magatartási kódexekhez való szolgáltatók általi önkéntes csatlakozás lehetősége is. Ugyanakkor, a lehetséges intézkedések közül alapvetően a szolgáltatók saját maguk választhatják ki azokat, amelyeket a maguk részéről alkalmazni kívánnak. Azaz, maga a jogszabály szövege nem írja elő egyik intézkedés-típust sem kötelező módon számukra.

Magukról, az ilyen önkéntes magatartási kódexekről azt írja a DSA, hogy a Bizottság előmozdítja és elősegíti az olyan uniós szintű önkéntes magatartási kódexek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a Rendelet megfelelő alkalmazásához. Az ilyen kódexek tekintetében egyébként, úgy fogalmaz a jogszabály, hogy a Bizottság adott esetben "felkérheti" az érintett szolgáltatókat, arra, hogy vegyenek részt magatartási kódexek kidolgozásában, többek között arra vonatkozó vállalások meghatározásával, hogy konkrét kockázatcsökkentési intézkedéseket hozzanak, illetve kidolgozzák a meghozott intézkedésekre és azok eredményeire vonatkozó rendszeres jelentéstétel keretrendszerét.

A DSA e rendelkezéseihez fűzött jogalkotói indokolás pedig azt a magyarázatot fűzi ehhez, hogy a potenciálisan kockázatos területek vonatkozásában megfelelő kockázatcsökkentési intézkedésnek minősülhet, ha egy szolgáltató csatlakozik egy adott magatartási kódexhez és betartja azt. Adott esetben, annak meghatározásakor, hogy az online platformot vagy online keresőprogramot üzemeltető szolgáltató megsértette-e az e rendeletben előírt kötelezettségeket, figyelembe lehet venni azt, ha az online platform, illetve az online keresőprogram megfelelő magyarázat nélkül elutasította a Bizottság arra irányuló kérését, hogy csatlakozzon egy ilyen magatartási kódexhez. Ugyanakkor az indokolás azt is hangsúlyozza, hogy önmagában a valamely magatartási kódexhez való csatlakozás vagy annak végrehajtása alapján nem vélelmezhető az e rendeletnek való megfelelés.

Összefoglalva: a DSA alapján

nem kötelező a részvétel a "magatartási kódexekben", arra az EU Bizottság "felkérheti" a szolgáltatókat,
esetleges szolgáltatói jogsértés esetén (a vállalkozás terhére) mégis "figyelembe lehet venni" azt, ha elutasította a Bizottság "felkérését" egy ilyen (elvileg önkéntes) magatartási kódexhez való csatlakozásra,

a részvétel az ilyenekben nem jelenti azt, hogy az biztosan "kockázatcsökkentési intézkedésnek" minősül, csak annak "minősülhet",
önmagában egy ilyen kódexhez való csatlakozás alapján nem vélelmezhető az, hogy az adott szolgáltató megfelel a Rendelet előírásainak.

Maga ez a "szabálycsoport", illetve annak "magyarázata" is azt mutatja, hogy itt valójában nem egy szabályszerű, egyértelmű tartalmú jogi normáról van szó, hanem csak egy, a végrehajtó szervek (élén a Bizottsággal) által teljesen szubjektíven értelmezhető és alkalmazható "indokolási eszköztárról".

A "kötelező önkéntesség"

De vajon lehet-e, az ilyen, fent említett "önkéntes szolgáltatói vállalásokból" meg bizottsági ajánlásokból és "felkérésekből" jogilag is számon kérhető, szankcionálható kötelezettség – amire az uniós illetékesek hivatkoznak?

Ez egy érdekes kérdés, ugyanis a DSA-nak a Bizottság szankcionálási eljárására vonatkozó rendelkezéseit az alábbiak szerint lehet röviden összefoglalni:

Amennyiben a Bizottsághoz olyan információ érkezik (pl. egy tagállami hatóságtól, akiket a DSA "digitális szolgáltatási koordinátoroknak" nevez), amely felveti a szolgáltató általi jogsértés gyanúját, akkor a Rendeletben meghatározott cselekményekből álló formális kivizsgálási eljárást kell indítania a céggel szemben. Amennyiben, ennek során bebizonyosodik a nem jogszerű magatartás, a Bizottság akkor sem élhet rögtön a jogi szankcionálási lehetőségével, hanem ilyenkor lehetőséget kell adnia az eljárás alá vont szolgáltatónak, hogy a konkrét probléma orvoslása érdekében ún. "önkéntes kötelezettségvállalást" ajánljon fel. Azaz, vállalja, hogy a bizottsági eljárás tovább folytatását elkerülendő, "saját hatáskörben" megszünteti a jogsértést.¹⁰ (Az, hogy ez a Twitter – illetve akkor már X - esetében, hogyan is valósult meg a gyakorlatban, arról nemsokára szintén szó lesz.)

Ezeket a szolgáltatói vállalásokat azonban a Bizottság határozatával kötelezővé teheti. Amennyiben a szolgáltató ennek a határozatba foglalt – immár kötelezettségének - nem tesz eleget, csak akkor nyílik meg a Bizottság számára a lehetőség a szankcionálásra. Az alkalmazható szankció pedig alapvetően csak a pénzbírság kiszabását jelenti, amelynek a mértéke a szolgáltató előző pénzügyi évi teljes globális éves forgalmának legfeljebb 6 %-a lehet, amennyiben a cég szándékosan vagy gondatlanságból nem tett eleget a határozattal kötelezővé tett kötelezettségvállalásnak. (Ez pl. a Twitter esetében egyébként elérheti az 500 millió dollárt is- a 2023-as számítások szerint.)

Ez az eljárási rend akár racionálisnak és méltányosnak is tekinthető, azonban a Twitter / X-ügy kapcsán megszólaló uniós bizottsági tisztségviselők, illetve egyéb politikai szereplők, a DSA-nak ezt a szabályrendszerét úgy interpretálják - és ennek fényében valószínűleg úgy is kívánják majd alkalmazni a jövőben is -, hogy össze próbálják mosni a magatartási kódexekben tett korábbi (, azaz akár még jóval a DSA megalkotása előtt tett) önkéntes szolgáltatói kötelezettségvállalásokat, a Rendelet teljes hatályba lépése után, valamely szolgáltatóval szemben a jövőben esetlegesen megindításra kerülő bizottsági eljárás keretében az érintett cég által felajánlható és a Bizottság részéről határozattal kötelezővé tehető – azaz jellegében és funkciójában is – egészen más típusú kötelezettségvállalásokkal. Magyarul: az ügy kapcsán elhangzott fenyegetőzések arra utalnak, hogy a Bizottság terve a DSA eme rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében az, hogy az önszabályozás keretei között, magatartási kódexekben tett szolgáltatói korábbi vállalásokat az EU legfőbb végrehajtó szerve utólag - pl. majd egyedi határozat által - jogi úton is számon kérhető kötelezettséggé "konvertálja", méghozzá abból a célból, hogy a számára ideológia-politikai alapon nem szimpatikus cégekre nyomást gyakorolhasson, illetve azokat - adott esetben - kedve szerint szankcionálhassa.

Itt már fel is tehetjük azt a – költői – kérdést, hogy ez a fajta jogértelmezés, illetve jogalkalmazási vízió, vajon, hogyan fér össze az EU által úton-útfélen emlegetett "jogállamisági elvekkel"? Ennek az uniós "jogalkalmazási gyakorlatnak" a fényében tulajdonképpen egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a Twitter haladéktalanul kilépett a magatartási kódexből. (Breton uniós biztos azonban ezt követően rögtön kihangsúlyozta, hogy ezzel a lépéssel még nem úszta meg a cég a vizsgálatot és az eljárást.)

Ami pedig a Twitternek az "egész EU-ból való kitiltására" vonatkozó politikusi megnyilatkozásokat illeti, annak már gyakorlatilag semmi köze a jog világához: az teljes mértékben az irracionalitás, illetve az ideológiai elfogultság szférájába tartozik. A DSA rendelkezései alapján, ugyanis erre egyszerűen nincsen lehetőség! A Rendelet csak arra ad lehetőséget, hogy amennyiben egy szolgáltató súlyos jogsértés esetén – az emiatt lefolytatott hatósági eljárásokat, illetve megtett intézkedéseket követően - sem cselekszik annak megszüntetése érdekében, akkor a jogsértéssel érintett tagállam hatáskörrel rendelkező szervei, illetve bíróságai elrendelhetik az adott tagállam felhasználóinak a kérdéses szolgáltatáshoz való hozzáférésének ideiglenes (először 4 hetes) korlátozását (amennyiben az technikailag lehetséges). Azonban, erre csak olyan kirívóan súlyos esetekben kerülhet sor, amikor a jogsértés más módon nem került orvoslásra, vagy az a továbbiakban is folytatódik, és súlyos károkat okoz, valamint a jogsértés valamely személy életét vagy biztonságát fenyegető bűncselekménnyel jár. Ugyanakkor, ilyen esetekben is csak egy hosszas, bonyolult, tagállami igazságügyi szerveket is bevonó procedúra alapján kerülhet sor a hozzáférés ideiglenes korlátozására egyes érintett országokban és nem "automatikusan" az Unió egész területén. Amennyiben ehhez azt is hozzátesszük, hogy ez az eljárási rend alapvetően csak a DSA egészének hatálybalépést követően vált egyáltalán működőképessé, az "akár már az idén nyáron kitiltjuk a Twittert az EU-ból" fordulatok egyértelműen a politikai blöff és a nyomásgyakorlási kísérlet kategóriájába tartoztak.

Ahhoz, hogy láthassuk, hogy mi is valóság a hangzatos és fenyegető politikusi megnyilatkozások mögött a Twitter-ügyben, a következőképpen lehet összefoglalni az eset és a vonatkozó jogi szabályozás legfontosabb körülményeit:

A dezinformáció elleni (2018-ban, azaz a DSA megszületése előtt létrehozott, majd 2022-ben, szintén még az uniós rendelet elfogadása előtt módosított) magatartási kódexhez való csatlakozás egy önkéntes vállalás volt a szolgáltatók részéről.
Az időközben kihirdetett DSA értelmében az ilyen magatartási kódexekhez való csatlakozás egyik - nem kötelező - módszere annak, hogy a szolgáltatók fellépjenek az olyan "rendszerszintű kockázatokkal" szemben, mint pl. a dezinformációs tartalmak terjedése. A szolgáltatók más intézkedéseket is tehetnek az ilyen nem kívánt tartalmakkal szemben. Az ilyen magatartási kódexekhez való csatlakozásra a Bizottság – a DSA szövege szerint - csak "felkérheti" a szolgáltatókat.

A fentiek ellenére, a Twitter-ügy kapcsán megszólaló EU bizottsági tisztségviselők, illetve más politikusok, félrevezető módon próbálják interpretálni a DSA vonatkozó rendelkezéseit. Szerintük, a Bizottság az ilyen – korábban a magatartási kódexekhez való csatlakozással vállalt – önkéntes szolgáltatói kötelezettségvállalásokat utólag (!) - pl. akár a saját határozatával - mégiscsak (szankcionálható) jogi kötelezettséggé teheti a kódexben már nem részes vállalkozások számára is. Azaz, egy jogintézményt próbálnak saját ideológiai-politikai céljaikra, mintegy "bunkósbotként" felhasználni. Ennek a helyzetnek a fő kockázatát az jelenti, hogy uniós biztosok nyilatkoztak a DSA rendelkezésének ilyen értelmezéséről. Azaz, annak az uniós jogalkalmazó szervnek a tagjai, amely DSA előírásait elsősorban végrehajtja. Ennél fogva, megalapozottan áll fent áll annak a veszélye, hogy a Bizottság a jövőben – más esetekben is - majd a fenti (félre)értelmezés alapján – azaz jogsértő módon - próbálja majd alkalmazni a jogszabályt.
A DSA szakaszos hatálybalépése miatt, a jogszabálynak a Bizottság által lefolytatható hivatalos vizsgálatot, illetve az annak alapján történő szankcionálást lehetővé tévő eljárási mechanizmusai az "ügy" kirobbanásakor nem is voltak még alkalmazhatóak! (Lásd: a megszólaló politikusok fenyegetőzéseiben visszatérően emlegetett 2023. augusztus végi határidőt!) Azaz, a Bizottság hivatalosan még nem is állapíthatta meg, hogy a Twitter "máris megszegte" az EU előírásokat. Ennek ellenére az EU érintett tisztségviselői már prejudikáltak és szankciókkal fenyegettek.

A DSA és magatartási kódex előírásaihoz képest, új elemként jelent meg Thierry Breton uniós biztos nyilatkozatában az a "vád", hogy szerintük Musk "önkényesen" állított vissza, a Twiterről korábban (, azaz a Musk előtti időkben a Twitteren alkalmazott cenzúra keretében) letiltott felhasználói fiókokat! Ilyen, "önkényes visszaállítási tilalom" tényállást nem ismer jelenleg a vonatkozó uniós jog, azaz ebben az esetben is csak egy – jogi köntösbe öltöztetni próbált - politikai nyomásgyakorlási kísérletről van szó.

Az EU megzsarolta Musk-ot?

2024-re a Bizottság is belátta, hogy az "önkéntes" magatartási kódexből való "kilépési tilalom" – jogilag gyenge lábakon álló – indoka önmagában még nem lesz elegendő a szolgáltatás "kitiltásához" (, vagy legalábbis a minél magasabb összegű bírsággal való "megregulázásához"), így olyan újabb vádpontokat is felsorakoztattak a céggel szemben, mint pl., hogy külön előfizetési díj fejében biztosítja az adott profil valódiságát, "hitelességét" mutató jelölés ("pipa") használatát, illetve, hogy nem üzemeltet az európai szabályozás által kötelezően előírt hirdetési adattárat, valamint, nem biztosít hozzáférést a kutatóknak a szolgáltatás keretében keletkezett, illetve tárolt – a DSA értelmében kutatható – adatokhoz, információkhoz.¹¹

Amint arról szintén esett szó a fentiekben, a DSA-t megsértő szolgáltatóval szembeni bizottsági eljárásnak fontos eleme a megegyezés megkísérlése a platform általi olyan önkéntes kötelezettségvállalás tételének érdekében, amely alkalmas arra, hogy orvosolja az adott jogsértést, illetve megelőzze a jövőbeli eseteket.

Ennek a mikéntjéről a következőképpen számolt be Musk 2024 júliusában:

"Az Európai Bizottság egy illegális, titkos alkut ajánlott az X-nek: ha csendben cenzúrázunk anélkül, hogy bárkinek is szólnánk, nem bírságolnak meg minket". A cégtulajdonos leszögezte, hogy míg más közösségi média platformok elfogadták az alkut, az X nem tett így.¹²

(Érdemes felidézni, hogy Meta/Facebook vonatkozásában, Zuckerberg is 2024 nyarán ismerte be, hogy a Biden-kormányzat nyomást gyakorolt a cégre az "elvárt" cenzúra érdekében.)

Trump visszatérését követően egyébként sokan úgy gondolták, hogy – tekintettel az előzményekre és a régi-új elnök meghirdetett programjára – globálisan is csökkenni fog a cenzúra mértéke a – legalább az amerikai tulajdonban lévő - közösségi platformokon. Ez azonban csak az USA-ban valósult meg, hiszen addigra az EU-ban már hatályba lépett a DSA, amely jogszabályi kötelezettségként véste kőbe a szolgáltatók számára az tartalomminősítő NGO-kkal való kötelező együttműködést a magatartási kódexek keretén belül, és így lényegében az eddigi cenzúrarendszernek most már normatív keretek közötti tovább üzemeltetését az Unió területén.

Mindenesetre, a szolgáltatás Európából való kitiltásának egyik fő szószólója Jean-Noël Barrot – immár francia külügyminiszterként - 2025 januárjában újra rákapcsolt és azt követelte az Európai Bizottságtól, hogy "a legnagyobb határozottsággal" lépjen fel Elon Musk amerikai milliárdosnak az európai politikába történő beavatkozási kísérleteivel szemben, mert ennek hiányában Franciaország maga fog intézkedéseket tenni.¹³

Ennek fényében, talán nem véletlen, hogy 2025 januárjában az X tartalomajánló algoritmusainak "DSA kompatibilitását" is elkezdte vizsgálni az EU Bizottsága.¹⁴

Időközben Musk, 2025 márciusában eladta az X-et egy másik saját cégének, az MI fejlesztésekkel foglalkozó xAI-nak,¹⁵ azonban ez nem befolyásolta érdemben az uniós vizsgálatot, amelynek a célkeresztjében nem csak a szolgáltatás, hanem annak tulajdonosa, Musk is jól láthatóan benne volt.

A bírság kiszabásának hamis indokai

A fenti előzmények után, végül 2025. december 5-én hozta nyilvánosságra a döntését az EU Bizottsága, amelyben 120 millió eurós bírságot szabott ki az X-szel szemben.

A Bizottság a döntését a következőkkel indokolta:

A vizsgálat középpontjában első sorban az adott felhasználói fiók eredetiségét, "hitelességét" mutató kék pipa szimbólum használata állt. Ezt korábban a hivatalos fiókok jelzésére használtak ingyenesen, most azonban havi 7 euróért árulják, és amely azzal a veszéllyel jár, hogy a felhasználókat összezavarja a fiókok / felhasználói profilok / személyazonosságok valódiságával kapcsolatban. A Bizottság úgy látja, hogy az új X-beállítások szerint a pipa jelével ellátott fiók nem feltétlenül valódi felhasználót jelez, lehet, hogy csak robot-algoritmus.

Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a szolgáltató nem tartotta be a közösségi médiaplatformokon történő hirdetésekre vonatkozó átláthatósági kötelezettséget. Azaz, nem lehet egyértelműen elhatárolni a reklámokat, az "organikus" tartalmaktól. Ez pedig, visszaélésekhez, pénzügyi csalásokhoz vezethet. Bizottság azzal érvelt, hogy a felhasználók és a hatóságok nem férhetnek hozzá a hirdetők naprakész nyilvántartásához az oldalon, ami a választási kampányok során is problémás lehet, mivel az állítások eredete nem egyértelmű. (Ez az érvelés különösen érdekes abból a szemszögből, hogy a politikai hirdetésekre vonatkozó új uniós szabályozás¹⁶ annyira értelmezhetetlennek és a gyakorlatban annyira alkalmazhatatlannak bizonyult, hogy a Google és a Meta már bejelentette, hogy az Európai Unió területén egyáltalán nem hajlandók már közzétenni ilyen hirdetéseket, megelőzendő a jogvitákat, a bizottsági eljárásokat és az eseteleges szankciókat.)

Végül, a Bizottság azt is kifogásolta, hogy az X nem szolgáltatott adatokat a kutatóknak a megtekintésekről és a like-okról, annak ellenére, hogy a DSA szerint ez kötelezettség.

A bírság összege a Bizottság egyik tisztviselője szerint az arányosságon alapul. Az összeg alapja az a számítás, hogy a kék pipa megsértése miatt 45 millió eurós, a kutatók adathozzáférésének megsértése miatt 40 millió eurós, a hirdetési nyilvántartáshoz való hozzáférés hiánya miatt pedig 35 millió eurós bírságot kell kiszabni. A Bizottság által kiszabott büntetés így is jóval alatta marad a maximális 6%-os bírságnak, amelyet a DSA az X teljes globális forgalma alapján szabhat ki. Összességében a szankció viszonylag csekély az európai digitális piacot uraló amerikai technológiai óriások ellen – "trösztellenes intézkedések" keretében - korábban kiszabott bírságokhoz képest.

Az X-nek 90 napja van, hogy pótolja a hiányosságokat, a döntésben meghatározott elemek vonatkozásában, amennyiben pedig 90 napot meghaladóan nem teljesíti a követelményeket az X, akkor a büntetések (tehát bírságok) ciklikusan ismétlődni fognak.

A fentiekből látható, hogy a sok éves eljárás során az EU Bizottsága is rájött, hogy a jogállamiság nagyon átlátszó nyílt szembe köpését jelentené, ha formálisan is a szólásszabadság csorbítására építenék a szankciót, így mindenféle, kisebb jelentőségű szabály megsértésére hivatkozik és szab ki eme sérelmek súlya szempontjából indokolatlan mértékű bírságot.

Mindezek alapján, nem csodálkozhatunk, hogy a Bizottságnak több, mint két évbe telt, hogy összegereblyézzenek valamilyen vádpontokat, hogy ki tudják szabni a bírságot a cégre. (Egy, az ügyben megszólaló uniós tisztviselő a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a késedelmet elsősorban az okozta, hogy a Bizottság célja egy erős jogi alap felépítése volt, számítva arra, hogy az X valószínűleg pert indít majd a megállapítások ellen.

A reakciók és következmények

Az uniós döntést tekintetében, már annak kihirdetését megelőzően JD Vance amerikai alelnök közzétett egy bejegyzést az X-en, amelyben a bírság kiszabását határozottan elítélte. "Pletykák keringenek arról, hogy az EU-bizottság több százmillió dollárra fogja megbírságolni az X-et, amiért nem folytat cenzúrát" - írta. "Az EU-nak a szólásszabadságot kellene támogatnia, nem pedig amerikai cégeket támadni a szemét miatt - jelentette ki." Vance egyébként már korábban is kikelt a vonatkozó uniós szabályozás ellen. Tavaly februárban a müncheni biztonsági konferencián az európai biztosokat "uniós komisszároknak", szovjet típusú politikai rendőrségnek nevezte.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter a bírságot az "amerikai tech platformok elleni támadásnak" minősítette külföldi kormányok részéről. Brendan Carr (az amerikai médiahatóság, az FCC elnöke) pedig azzal vádolta Európát, hogy amerikaiakat adóztat meg, hogy saját, "'fojtogató szabályozásokkal" visszatartott kontinensét támogassa.

Thomas Regnier, Bizottság szóvivője közölte: "X-nek ki kell fizetnie ezt a bírságot. A 120 millió eurót ki kell fizetni. Gondoskodni fogunk róla, hogy megkapjuk ezt a pénzt." A szóvivő a Politicónak úgy fogalmazott: "most türelemre van szükség: a döntést meghozták, az összeg pedig esedékes, és a cégnek most ki kell fizetnie a bírságot, és 90 napja van arra, hogy visszajelezzen". Hangsúlyozta, hogy "minden uniós döntés bíróságon megtámadható, ám ez nem változtat azon, hogy a Bizottság a pénzre igényt tart".

Henna Virkkunen (a Bizottság technológiai szuverenitásért, biztonságért és demokráciáért felelős ügyvezető alelnöke) kijelentette, hogy a felhasználók megtévesztésének (kék pipa) és a kutatók kizárásának "nincs helye az EU-ban". Hangsúlyozta, hogy a döntés a fogyasztóvédelemről és az átláthatóságról szól, nem a cenzúráról.

Az X nem hagyta válasz nélkül a bírságot: nem sokkal később az X "termékvezetője" (a cég magasrangú tisztviselője), Nikita Bier közölte, hogy a platform letiltotta az Európai Bizottság hirdetési fiókját.

Bier azzal indokolta a bizottság hirdetési fiókjának letiltását, hogy technikai szabálysértés történt. Bier szerint a szóban forgó uniós poszt olyan posztformátumot használt, melyet a platform kizárólag fizetett hirdetések számára tart fenn. A termékvezető állítása szerint a bizottság ezzel egy "félrevezető linkelési megoldással" növelte volna a bejegyzés elérését: a poszt vizuálisan videóformátumra emlékeztetett, ami a felhasználók részéről jellemzően magasabb átkattintási arányt eredményez. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a kifogásolt bejegyzés valóban tartalmazott videót, így a "videónak látszó formátum" körüli vita részben okafogyottá vált. (A fiók letiltása gyakorlati következményekkel nemigen járhat, mivel a Bizottság már 2021 óta nem futtatott hirdetést az X-en. A lépés inkább szimbolikus: a platform ezzel azt kívánta jelezni, hogy saját belső szabályrendszerét következetesen alkalmazza, még akkor is, ha éppen egy uniós intézményről van szó.)

Az újabb fejleményekre nem kellett sokáig várni. Tavaly karácsonykor érkezett a hír¹⁷ , hogy az USA kitiltotta a DSA egyik fő szülőatyját, a korábbiakban már említett, a belső piacokért felelős korabeli uniós biztost Thierry Bretont, valamint még négy másik személyt, akik online tartalomcenzúrát végző NGO-knál dolgoznak.

Az öt személy az amerikai külügyi tárca közleménye szerint "cenzúrát próbált rákényszeríteni az amerikai platformokra, igyekezve elnyomni azokat az amerikai nézőpontokat, amelyekkel nem értenek egyet". Marco Rubio amerikai külügyminiszter az X-en hangsúlyozta: a Donald Trump amerikai elnök vezette kormány "nem tűri tovább ezt a rettenetes, külföldről érkező cenzúrát", hozzátéve, hogy Washington kész a listát bővíteni, "ha mások nem változtatnak irányt".

Sarah Rogers, a külügyminisztérium egyik munkatársa az X-en közzétett üzenetében azt közölte, a beutazási tilalom a németországi, az "online abúzusok" ellen küzdő HateAid szervezet két ügyvezető igazgatójára, Anna-Lena von Hodenbergre és Josephine Ballonra vonatkozik. (Von Hodenberg októberben – a digitális térben tapasztalható erőszak elleni küzdelméért – megkapta a német szövetségi köztársaság érdemrendjét. A tilalom két másik érintettje Imran Ahmed, a Digitális Gyűlölet Elleni Központ (CCDH) nevű, brit-amerikai nonprofit szervezet, illetve Claire Melford, az egyesült királyságbeli, a "dezinformáció internetes terjedésének mérséklésére" létrehozott Global Disinformation Index alapítója.

A szankcionált személyek közül többen, köztük von Hodenberg és Breton is felszólaltak a lépés ellen, az utóbbi pedig az X-en boszorkányüldözésnek minősítette a washingtoni döntést, párhuzamot vonva a McCarthy-éra kommunisták elleni fellépésével.

A francia kormány szintén elítélte a tilalmat. A Twitter / X-ügyben már többször megszólalt Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter konkrétan az X-en védelmébe vette a DSA-t, amely, mint mondta, biztosítja, hogy "ami tilos offline, az tilos online is" és semmilyen módon nem érinti az Egyesült Államokat. "Európa népei szabadok és szuverének, és nem tűrik, hogy mások szabják meg a digitális terüket alakító törvényeket" – szögezte le.

Mindenesetre, az elmúlt jó pár évben egyetlen ennyire konkrét lépés sem történt az európai online cenzúra elleni fellépés tekintetében, mint az említett személyek kitiltása az USA-ból.

Konklúziók

A Twitter / X-ügy áttekintését az indokolja, hogy ez az eset nagyon pontosan megmutatja az uniós jogalkotó eme új szabályozási keretrendszerének azt célját, hogy minél hatékonyabban kontrollálni tudja a legfontosabb online platformokon megjelenő tartalmakat, illetve, hogy ennek érdekében miként is tervezi ténylegesen alkalmazni ezeket a szabályokat jövőben, más – a közvélemény-befolyásolás szempontjából meghatározó jelentőségű - újmédia szolgáltatások "kordában tartása" tekintetében.

Röviden összefoglalva: a DSA teljesen mellőzi a szólasszabadság alkotmányos jogának érvényesülését biztosító "garanciális" szabályokat, ellenben széles teret enged a szolgáltatói és álcivil magáncenzúrának.

A Twitter / X-eset azt is jól megmutatja, hogy az EU Bizottsága, hogyan kívánja alkalmazni ezt a rendeletet a vele nem azonos ideológia alapokon állók, illetve nem azonos érdekcsoportba tartozókkal szemben, valamint, hogy általában is mit gondol a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogáról.

Amennyit már jelenleg is láthatunk ebből, az egy meglehetősen sötét, orwelli jövőt vetít előre: a senki által meg nem választott NGO-k cenzúráját jogilag az EU "közhatalmi szervei" hajtják végre. Ezzel az "eljárásrenddel" pedig tovább fokozzák az online közösségi szolgáltatásokból kinőtt újmédia közvéleménybefolyásoló hatásának hatékonyságát. Ez pedig a (tag)államok közügyeibe való – illetéktelen – beavatkozás legfőbb eszközét kapják a kezükbe az európai politikai fősodor jelenlegi fő szereplői.

Olyan tagállami-nemzeti szabályozások pedig csak elvétve akadnak Európában, amelyek akár csak némileg is ellensúlyozni tudják a DSA-nak a szólásszabadságra gyakorolt káros hatásait. Magyarországon sem létezik ilyen.

Az X ellen még két másik uniós vizsgálat is folyamatban van jelenleg. Az egyik arra vonatkozik, hogy az X hogyan kezeli az illegális(nak vélt) tartalmakat, hogyan jelezhetik a felhasználók azokat és milyen hatékonyan törli ezeket a platform. Egy másik pedig az algoritmusaik ajánlásával foglalkozik - különösen a terrorizmus radikalizálódása és a választási kampányok idején. Azaz a mostani döntésben látható mismásolás helyett ezek esetében már kimondva is a tartalommoderáció, illetve cenzúra kérdése kerül vizsgálat alá. Tehát, úgy néz ki, hogy az X-re kirótt jelen bírság csak az első felvonása annak a küzdelemnek, amely a DSA elfogadását követően lángolt fel újfent az online közegben érvényesülő, illetve érvényesítendő szólásszabadság vonatkozásában.

Az EU a DSA jogi bunkósbotjával, ideológiai alapon nekiesett a szuperhatalom USA egyik legnagyobb és legnépszerűbb online platformszolgáltatójának. Hazánkban idén országgyűlési választások lesznek. A jelenleg legerősebb ellenzéki párt európai parlamenti választási listájának második helyéről egy olyan személy került be az EU parlamentjébe, aki ezt megelőzően a Magyarországon legnépszerűbb közösségimédia-szolgáltatásokat üzemeltető Meta cég jogtanácsosa volt. Vajon, mire számíthatunk?

A Twitter/X-ügy - az uniós véleménycenzúráról