- Bóna Szabolcs jelenleg a Tisza mezőgazdasági szakpolitikusa. A párt tanácsadói az agrárium sikerembereként próbálják eladni őt.
- Az ötvenéves férfi 2010 óta vezeti a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.-t, így mostanra nagy befolyásra tett szert az ágazatban.
- Csakhogy nem magától jött a siker: családja a kommunizmus idején alapozta meg a vagyonát.
- Édesapja, Bóna János a hetvenes évek végétől helyi tsz-elnök, 1985-től pedig parlamenti képviselő volt.
- A rendszerváltás nem rázta meg a Bóna családot: gond nélkül átmentették gazdasági hatalmukat, ami nagy részben a tiszás politikusra szállt át.
- Magyar Péter szakértője ilyen alapokról épített évi négymilliárd forintnyi forgalmat lebonyolító mezőgazdasági birodalmat.
- A Bóna família jól él, a családtagok egy többszázmilliós csornai családi házba vannak bejelentve.
"Én azért kérném, hogy így hívjanak, mert szeretnék paraszt lenni. Szeretnék azokra az ősökre is büszke lenni, akik a paraszti életet élték és parasztként tevékenykedtek" – ezekkel a szavakkal, paraszti mivoltára hivatkozva mutatkozott be Bóna Szabolcs a Tisza februári kongresszusán.
A mezőgazdasági vállalkozó ekkor bukkant fel először az ellenzéki párt háza táján, egy szakmai kerekasztalbeszélgetésen vett részt. Politikai pályája ezt követően gyorsan ívelt felfelé, hiszen pár hónappal később, júniusban Magyar Péter már a Tisza Agrárpolitikai Munkacsoportjának vezetőjeként hivatkozott rá.
Mostanra egyértelműen ő lett a párt agrárpolitikai arca. Nagy szerepet játszik a Tisza Párt magyar gazdákat sújtó programjának kidolgozásában. Mint az ismert, Magyar Péter el akarja venni a földalapú támogatásokat a gazdáktól.
Az egyszerű gazdálkodó, aki önerőből, szakmai alapon épített fel mezőgazdasági birodalmat – jól érzékelhetően ezt a karaktert építgetik a Tisza tanácsadói és vezető politikusai Bóna Szabolcsról. Csakhogy ez nem is állhatna távolabb a valóságtól.
Ami a bemutatkozásból kimaradt
Bóna Szabolcs jelenleg a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági elnöke. Ez egy agráripari nagyvállalat, sok minden más mellett sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Központjuk a Győr-Moson-Sopron vármegyei községben, Rábapordányban van, és az elérhető adatok alapján mintegy kilencvenegy főt foglalkoztatnak.
Bóna 2022-ben ért fel a szakmai csúcsra, amikor elnyerte "Az Év Állattenyésztője"-díjat. Kiterjedt kapcsolatrendszer, nagy befolyás, szép számú alkalmazott, szakmai elismerések – mindene megvan a szintlépéshez a nagyvállalkozónak, aki az elmúlt években a környék nagyhatalmú agrárbárójává nőtte ki magát.
Csakhogy Bóna felemelkedésének van egy erős árnyoldala, ami feltehetően nem véletlenül maradt ki a bemutatkozásából:
családja mindent a szocialista rendszernek és az állampárt iránti lojalitásának köszönhet.
Bónáék a kommunizmus éveiben alapozták meg a vagyonukat, amelyet aztán leleményes módon mentettek át a rendszerváltás utáni időkre. A tiszás üzletember így olyan előnyökkel indulhatott, amelyekről a legtöbben csak álmodhattak.
Hithű kommunista
Édesapja, Bóna János jól ismert szereplő volt a környéken a hetvenes-nyolcvanas években. Nem feltétlenül jó értelemben.
Idősebb Bóna ugyanis a rendszerváltás előtt több mint egy évtizeden át vezette a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. "jogelődjét", a rábapordányi termelőszövetkezetet.
Magyarországon az elsők között, a Rákosi-rendszer erőszakos kolhozosításának első hullámában, 1949 novemberében alakult tsz a községben – a Szocializmusért Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet néven. Később, az 1970-es évek elején a rábapordányi tsz beolvadt a döri Vörös Csillag Szövetkezetbe, így a művelt földterület 3000 hektárra bővült. Érzékeltetésképpen: ez nagyjából 4200 futballpályának megfelelő, hatalmas terület.
Ebbe a helyzetbe csöppent bele a tiszás vállalkozó édesapja, aki 1978-ban, harmincegyévesen került a rábapordányi szövetkezethez, ahol igen gyorsan tsz-elnök lett. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ez mit jelent: a tsz-elnökök jelentős helyi és gazdasági befolyással bírtak a szocializmusban.
Ezt a bizalmi pozíciót nem tölthette be akárki, csak azok, akik politikailag maximálisan megbízhatónak minősültek és feltétlen hívei voltak az állampártnak. Magyarán
Bóna Szabolcs édesapja a kommunista rendszer képviselője és egyben haszonélvezője volt.
Miután átvette az irányítást, a szocialista sajtóban előszeretettel állították be mintagazdaságnak a rábapordányi tsz-t. Ezt jelzi, hogy az állampárt irányítása alatt álló Népszabadság többször is készített interjút idősebb Bónával, illetve riportot a helyi gazdaság működéséről.
Egy 1983-as propagandacikkben optimistán harsogták, hogy Bóna János vezérletével Rábapordányban panaszkodás helyett bizakodóan tekintenek a jövőre. Az írásban a tsz-elnököt szerénynek jellemezték, olyan embernek, aki "nem beszél a bizonyítható sikerekről", hanem eredményeinek alátámasztására inkább előhúzza a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának kiadványát.
Nem véletlen a szocialista állampárt és propagandasajtójának szeretete, hiszen a Bóna által vezetett A Szocializmusért Mezőgazdasági Termelőszövetkezet valósággal szárnyalt: több alkalommal is szerepeltek a jól termelő gazdaságok között.
Ilyen teljesítmény után semmi meglepő nincs abban, hogy Bóna János 1984-ben megkapta Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A kitüntetést a nagy szocialista forradalom, november 7-e alkalmából osztogatták. Azokat díjazták, akik a szocialista társadalom számára előremutató teljesítményt tudtak felmutatni a munkájukban.
A tiszás üzletember édesapja szépen lépdelt előre a vörös ranglétrán: nem sokkal állami kitüntetése után, 1985 júniusában országgyűlési képviselő lett. Mandátumát pótválasztáson szerezte meg a Csorna központú, Győr-Sopron megye 10. számú egyéni választókerületében. Így Bóna János tagja volt a szocialista rendszer utolsó parlamentjének.
Tökéletesen mutatja idősebb Bóna befolyását, hogy a Népszabadság szinte azonnal rárepült a sztorira. Exkluzív cikkben, bombasztikusan tálalva a következőkkel ideologizálta meg a tsz-elnökből lett parlamenti képviselő sikerét: "Bóna János, Rábapordány. A 40 esztendős termelőszövetkezeti elnökből spontán jelöltként lett a csornai körzet országgyűlési képviselője. A 2760 hektáron gazdálkodó szövetkezet arról híres, hogy nem is olyan régen még veszteséges volt, mostanában pedig nyeresége meghaladja az évi 23 millió forintot. Talán ennek köszönhette Bóna János is a bizalmat."
Csak aztán új szelek kezdtek el fújni, jött a rendszerváltás. Bónáék azonban megoldották és könnyedén átjátszották a kommunizmusban szerzett befolyásukat.
Hatalom-átmentés, fennakadás nélkül
1992-ben sorsdöntő, úgynevezett vagyonmegosztó közgyűlést tartott a rábapordányi tsz. A szövetkezetet a piacgazdaság szabályainak megfelelően átalakították, és átnevezték Csukás Zoltán Mezőgazdasági Termelő Szolgáltató és Értékesítő Szövetkezetre. Már nem kizárólag mezőgazdasági termelést folytattak, hanem kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységeket is.
Mintha mi sem történt volna, az egykori pártfunkcionárius, Bóna János meg tudta tartani a pozícióit: az ülésen megválasztották az átalakított szervezet igazgatósági elnökének. Tisztségét egészen 2005-ig megőrizte.
2001-ben aztán jött a nagy dobás: másokhoz hasonlóan az egykori termelőszövetkezeti vagyonból mezőgazdasági részvénytársaságot alakítottak. A Csukás Zoltán Mezőgazdasági Termelő szövetkezet részleges átalakuláson ment keresztül, így jött létre a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.
Az új társaságban is a volt tsz-elnök, Bóna János lett a főnök, aki fokozatosan átjátszotta a hatalmat a fiának. A tiszás vállalkozó előbb 2010-ben Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt., majd 2016-ban a Mezőgazdasági Termelő szövetkezet irányítását vette át. Mindkét helyen igazgatósági elnök a hivatalos titulusa.
Apáról fiúról szállt tehát a vagyon és a befolyás, mintha nem is lett volna rendszerváltás.
De ha már így alakult, ifjabb Bóna élvezi az ebből fakadó előnyöket.
Pörögnek a milliárdok
Ahogy korábban érintettük, a tiszás nagyvállalkozó a szocializmusban megszerzett családi vagyonnak is köszönhetően tündökölhet befolyásos agrárbáróként.
Az általa vezetett Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. a 2022-es csúcs után évről évre jobban teljesít, átlagosan évi 4 milliárdos forgalmat lebonyolítva. 2022-ben 742 millió, 2023-ban 460 millió és 2024-ben 550 millió forint profitot tudtak elkönyvelni.
A cég lényegében családi vállalkozásként működik. Ezt jelzi, hogy Bóna agrármérnök végzettségű felesége szintén a cégnél dolgozik, üzemgazdászként és növényvédelmi szakirányítóként.
Meg is lett az eredménye a családi összefogásnak: a csornai otthon mára egy többszintes, mindent igényt kielégítő központtá nőtte ki magát. A cégadatbázis szerint jelenleg ide van bejelentve Bóna Szabolcs, illetve testvére és a felesége is.
A hófehér, letisztult homlokzat és a hatalmas üvegfelületek egyértelműen luxuskategória. Az elegáns, ferde tetővonal pedig még karakteresebbé teszi a házat, mintha csak egy építészeti magazinból lépett volna elő. A csornai palotához tágas terasz és óriási garázs is tartozik, utóbbiban több autó is kényelmesen elfér.
A környékbeli utcák négyzetméterárai alapján a Bóna családhoz köthető ingatlan többszázmilliót ér.
Kommunista-gyülekező a Tiszában
A Tisza tehát egy kommunista családi hátterű szakpolitikussal erősített, aki a hivatalos narratívával ellentétben nem kizárólag az önerejéből épített fel mezőgazdasági birodalmat.
Kísértetiesen hasonló pályát futott be Forsthoffer Ágnes, a párt újdonsült alelnöke. Ahogyan elsőként számoltunk be róla, Forsthoffer szülei is a Kádár-rendszer kegyeltjei voltak: a füredi hajógyár vezetőségében, illetve a szállodaiparban viselhettek tisztségeket. A privatizáció során édesapja ügyesen lavírozott: előbb az igazgatósága alatt csődbe jutott hajógyár vagyonának kiárusítását bonyolította le, később pedig megszerezte a családjának a Talajerőgazdálkodási Kft.-t.
Egyébként magáról a pártelnökről, Magyar Péterről is elmondható, hogy a felmenői kapcsolódtak a kommunista rendszerhez. Nagyapja, dr. Erőss Pál, a Legfelsőbb Bíróság bírája volt, majd a Magyar Televízió "Jogi esetek" című műsorának szakértőjeként tevékenykedett. A Legfelsőbb Bíróság bírája kizárólag olyan személy lehetett, aki élvezte a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsági tagjainak bizalmát.