"Én dolgoztam vele egyszer, és iszonyú megalázó volt, engem nagyon sokszor alázott meg. Úgy érzem magam, mintha 22 éves lennék, b.zmeg, és összeszorul a torkom, mert visszaemlékszem arra, hogyan alázott meg."
Valljuk be, hogy Molnár Áron esetében, ha mond valamit, könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy rágalmaz, hazudik.
Alföldi esetében viszont feltehetően igazat mond, mert korábban az Ellenponthoz is hasonló információk jutottak el Alföldiről. Írtunk is erről, ahogy ezzel kapcsolatban egy Pelsőczy Réka nevű, az utóbbi időben rendezéssel is foglalkozó színésznőről is.
Ami érdekesebb kérdés, hogy miért jött ezzel elő Molnár Áron? Jó, persze, ő egy purifikátor, egy világjobbító, egy erkölcsi hérosz, hát persze. De ha mondjuk kicsit leszállunk a földre, és tudjuk, hogy politikai motivációja nem lehet, hiszen mindketten deklaráltan tiszások, akkor mégis, miért?
Nyilván van személyes sértettség is benne, Alföldi is rendezett a Vígszínházban, ahol nem nagyon tartottak igényt Molnárra, szerepet egy kivétellel sohasem adott neki Alföldi, hiszen nyilvánvalóan pontosan látta az aktivista szerény színészi képességeit (és ehhez nem kell Peter Brooknak vagy Giorgio Strehlernek lenni, hogy ez egy rendezőnek feltűnjön...)
Nem arról van szó inkább egyszerűen, hogy hirtelen sok lett az eszkimó, de kevés a fóka, hogy - színházi emberekről írunk, legyünk méltóak hozzájuk - Madách Az ember tragédiájára utaljunk? Hogy Alföldi szeretne valami komolyabb vezetői pozíciót (az RTL Klub reggeli fecsegő műsorában, hol máshol, ezt el is ismerte), és most hátrább lökdösik, mert nincs annyi hely, pozíció?
Vagy, maradjunk a színháznál, ahogy Danton mondja, "A forradalom, akárcsak Saturnus, fölfalja a saját fiait." Igen, a zseniális Büchner, Danton halála.
Hiszen, ahogy írtuk az elején: a nagyobb tiszás nekiugrott a kisebb tiszásnak.
Vagy a tehetségtelenebb tiszás a sikeresebb tiszásnak.