Az Ellenponton nem szoktunk jelentéktelen szereplőkkel foglalkozni, túl sok izgalmas dolog történik a világban ahhoz, hogy értelmetlen dolgokra pazaroljuk az időnket. Ezúttal azonban kivételt teszünk: no, nem a személy(ek), hanem az őket jellemző nagyon is karakteres gondolkodásmód miatt. Mert az viszont megér pár sort.
A napokban történt, hogy kétszázezer magyar állampolgár adatai kikerültek az internetre. Olyan emberekről van szó, akik a szabad idejüket nem sajnálva hajlandóak segíteni egy politikai pártnak, nevezetesen a Tiszának. Önként regisztráltak egy pártapplikációra, és önként jelentkeztek pártfeladatokra. Önként lettek pártaktivisták.
Így volt nagy jajveszékelés, amikor nyilvánosságra került a lista. Hiszen olyanok is lelepleződtek, akik ezt a legkevésbé sem szerették volna. Azok, akik hosszú éveket öltek abba, hogy a pártoktól függetlennek mutassák magukat, miközben a legdurvábban támadták a kormányt.
Éppen ezért nemcsak az a tanulságos az adatszivárgási ügyben, hogy kik szerepelnek a listán, hanem az is, ahogyan ezek az emberek a lebukásukra reagáltak.
Tegnap megnéztük, hogy kik regisztráltak "fű alatt" Magyar Péterék ukrán fejlesztésű applikációjára.1 Nagy meglepetés nem volt a történetben: a régi gyurcsányista meg SZDSZ-es politikusokon kívül felbukkantak a baloldal legújabb képviselői is. Köztük volt Mérő Vera, feminista, mélyliberális Facebook-blogger is.
Kevesen ismerik, de Mérő a magyar közélet egyik legkártékonyabb szereplője, minden szava mérgező. A benne lakozó gyűlöletből él, azért fizetik, hogy reggeltől estig pocskondiázza a kormányt. Mérő tökéletes választás a feladatra, hiszen mindenre kapható, nincsenek erkölcsi korlátai: éveken át a bántalmazott nők szószólója volt, most mégis egy, a feleségét bántalmazó politikust, Magyar Pétert támogat.
Az egész nővédelem tehát csak egy hamis póz volt, mert akkor éppen így próbálta hitelesnek, pártfüggetlennek eladni magát. Mérő Vera a liberális világ áhítattal csodált hőse, egy elvek nélküli pózer.
Ez most is kiderült, hiszen a maga módján megtagadta Magyar Pétert és a Tiszát, miközben saját két kezével nyújtotta át az adatait a pártnak. Finoman, cinikusan, ahogyan az a belvárosi liberális körökben divatos. Cikkünkre gúnyolódva úgy reagált a közösségi oldalán, hogy regisztrált a tiszás pártapplikációra, DE ezt megtette korábban a Harcosok Klubja és Gyermekvédelmi DPK esetében is. És persze hozzátette, hogy miért nem erről írunk. 2
De – ez a kétbetűs szó, amiben a liberális elit minden nyomorúsága benne van. A megfelelési kényszer, a kötött pálya, a gyávaság, a négy darab kétharmados választási vereség, minden.
Cikkünk után Jámbor András is azzal állt elő hirtelenjében, hogy korábban már feliratkozott Orbán Viktor csetbotjára, a DPK hírlevelére, és a Fidesz hírlevelére is. Így nem is olyan nagy szám a tiszás feliratkozás. Mosdatta magát, terelt, és ő is azzal jött, hogy "de".3
Alföldi Róbert pedig valóságos dührohamot kapott, miután kiderült, hogy egykori színházigazgatóként méltatlan módon felkerültek az adatai a Tisza applikációra. Nem, Alföldi véletlenül sem magát, vagy a Tisza-központot okolta a szivárgásért, hanem inkább azokat fenyegeti, akik beszámoltak a meghökkentő fejleményről. Alföldi pályáját sosem jellemezte az erkölcsösség, de ez az elvtelenség talán minden eddigin túltesz.
Szóval nagy tempóban megy a sunyítás, a lapítás és a magyarázkodás. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne csak így simán elismerni, egyszerűen, tisztán:
feliratkoztunk a Tisza applikációjára, azért, mert segíteni akarunk a Tiszának és Magyar Péternek. És pont. Nincs tovább. Nincs de. Nincs körítés.
Csakhogy erre képtelen az önmagába és a pártfüggetlen imidzsébe beleszerelmesedett liberális elit. És van még egy tanulságos üzenete ennek az egésznek. Innen indul minden frusztrációjuk. Mérő Vera és társai nemcsak az előbbiek miatt tolták el Magyart maguktól, hanem valami egészen másért is.
Az a helyzet, hogy Mérő Veráék valójában a hátuk közepére sem kívánják Magyar Pétert. A liberális elit mélységesen lenézi ezt az ugribugri, suttyó, agresszív embert, aki nőket bántalmaz, és komolyabb gondolatok híján pózerkedik a közösségi médiában.
Egész egyszerűen kellemetlen számukra a társasága. Olyan, mint amikor a Michelin-csillagos étterem finom közönsége előtt megjelenik egy melldöngető, nagyhangú fazon, jó nagyot böfög, majd megpróbál leülni az egyik asztaltársasághoz. Normális esetben azonnal azt mondanák neki: tessék parancsolni, arrafelé van a kijárat!
Csakhogy Mérő Veráék esetében nincs ilyen opció: a finanszírozók úgy döntöttek, hogy most éppen ezzel az influenszeresített, finomhangolt Jakab Péterrel kellene választást nyerni. Ha tetszik, ha nem. Ha kényelmetlen, ha nem. Nem tetszik? El lehet menni máshova dolgozni!
Túl csábító, túl kényelmes azonban a belvárosi értelmiségi lét akolmelege ahhoz, hogy Mérő Veráék kiálljanak magukért. Meg nekik már amúgy is mindegy, annyi kanyart bevállaltak már, hogy egy újabb nem oszt, nem szoroz.
Szolgálták ők már a színtelen-szagtalan Bajnai Gordont, a tehetetlen, bárgyúmosolyú Karácsony Gergelyt, a zsidókat becsmérlő, a cigányokat levegővétel nélkül gyalázó Jakab Pétert, az össze-vissza beszélő Márki-Zay Pétert.
De most komolyan?! Mit számít, hogy vállalnak még egy nőverő, gyenge idegzetű politikust is? Semmit. Megy az újabb rubrika a szégyenfalra, megszokták már a mozdulatot.
A liberális elit mindent feladott, és mint önálló entitás évek óta nem létezik. Fizetett emberek darabszámra. A liberális elitnek nincsenek értékei, csak eszközei és céljai: mindegy, hogy hogyan, kivel, mikor, de valaki buktassa már meg a kormányt. Ez sem több, sem kevesebb, mint amit a világról gondolnak.
Így hát sajnos a havi utaláson kívül nem maradt más számukra, mint a bólogatás, a cinizmus, az alkalmazkodás. És az örökös magyarázkodás. A fojtogató rabszolgalét.
Az adatszivárgási ügy rátapintott a legfájóbb pontjukra: a mindent átható gyávaságukra és az ebből következő meghasonlásukra. Nem tudnak már senki és semmi mellett őszintén kiállni. Csak és kizárólag érdekből.
Ez Mérő Veráék igazi tragédiája.