Néhány napja kezembe került egy havi menüsor: édesgyökér krémleves levesgyönggyel, zöldborsós csirkeragu párolt rizzsel, vagy ha vegetáriánus az illető, választhatja a bazsalikomos paradicsommártást spagettivel, sajttal, vagy a zöldséges rakott palacsintát. Egy másik napon bagolyborsó leves, csirkemell nuggets burgonyapürével és vegyes salátával, esetleg rántott karfiol pritaminos rizzsel a menü, desszertnek pedig körtét - idénygyümölcsöt - kínálnak. Az azt követő napon pedig resztelt csirkemáj tört burgonyával, vagy zöldséges rizsfelfújt sajtmártással a menü, de van, amikor csontlevest adnak fridattóval, a főétel francia lecsó petrezselymes bulgurral. Sorolhatnám még hosszasan. Tikka masala, pincepörkölt, édes-savanyú csirkeragu, parajos penne, zöldség curry kuszkusszal, a desszert pedig szilva - szintén idénygyümölcs.
Nem, nem egy menő étterem étlapjáról idéztem, hanem az egyik legnagyobb magyar közétkeztető cég szeptemberi menüsorából - ezek közül az ételek közül választhatnak a gyerekek a menzán.
Végigolvastam szeptember minden egyes napjának menüsorát, és bármelyik napon akármelyik ebédet nagyon szívesen megenném. Tudom, hogy friss alapanyagokból készül, tudom, hogy hihetetlenül szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy a legtöbb alapanyag a közeli gazdáktól érkezzen, minden nap legyen friss gyümölcs, zöldség, valamint teljes kiőrlésű kenyér a gyerekek asztalán, és azt is tudom, hogy néhány éve bevezették a reformmenzát, ami egyebek mellett szabályozza az ételek sótartalmat és azt is, hogy a lehető legkevesebb adalékanyagot tartalmazzák.
És még egyet egészen biztosan tudok - mert többször jártam a konyhájukon, amikor tudósítottam a reformmenzáról -, hogy a cég szakácsai elképesztő hivatástudattal készítik a menüt hétről hétre, folyamatosan azon gondolkodnak, hogyan lehetne még finomabb, még különlegesebb és persze egészséges ételeket a gyerekek asztalára tenni - mindezt úgy, hogy az iskolások szeressék és megegyék az újdonságot.
Az már csak mellékes, hogy ennek a cégnek a csapata jó néhányszor megnyerte már a közétkeztetési szakácsversenyt.
Éppen ezért háborított fel rettenetesen, amikor hallottam, hogy Magyar Péter a hosszú nyári vakációjának különböző turnéállomásain - szinte minden esetben - ezt mondja a híveknek:
“Nem akarok csúnyán fogalmazni, mert nem fogjátok tényleg megenni, de ipari hulladékot etetnek veletek, nem friss zöldséget, nem friss gyümölcsöt, nem friss helyi magyar termékeket dolgoznak fel ezek a közétkeztetésbeli konyhák, hanem a - ki tudja honnan hozott - több hetes termékeket.”
Két dolog lehetséges - egyik rosszabb, mint a másik.
Egy: Magyar Péternek fogalma sincs arról, hogyan működik a közétkeztetés Magyarországon, milyen szigorú szabályokat kell betartani. Elképzelése sincs arról, hogy mennyi elhivatott szakember dolgozik azon, hogy a gyerekek minél finomabb, táplálóbb, friss és egészséges ételeket kapjanak.
Kettő: Magyar Péter alávaló, galád módon, konokul, következetesen hazudik minden egyes turnéállomásán.
Ha engem kérdeznek, ez utóbbira tippelnék.
(Hogy miért? Sorolom. Csak a legemlékezetesebbek: “Nem leszek politikus.” “Nem megyek Brüsszelbe, mert az EP-képviselőség a legnagyobb kamuállás.” “Nem kell mentelmi jog.” “Titokzatos Syrianair-repülőgép landolt Ferihegyen.” “Nem voltam Fidelitas-tag.” “Nincs testőröm.” “Nem jelentkeztem Mészáros Lőrinc cégéhez”, “Nem készítettem titokban felvételt a feleségemről”, “Nem lesz adóemelés.” “Blokkolják az internetet.” “Kémtollat találtam az irodában.” Jaj, és még mennyi, de mennyi hazugság… )
Amikor az átlag ellenzéki szavazók hallgatják a párt elnökének ijesztő, gépies, monoton hangon előadott beszédét, látni is vélik az ipari hulladékból készült ételeket a menzákon. Persze, hiszen vannak emlékeik: a saját gyerekkorukból. A nyolcvanas, esetleg a hetvenes évekből. Amikor valóban beazonosíthatatlan betűlevest, paradicsomos káposztát, csirizes főzeléket és mócsingos húsdarabokat adtak a gyerekeknek. Magyar pedig pontosan ezekkel az emlékekkel manipulál. Aki pedig a hívek közül mégis tudja, hogy Magyar Péter hazudik - mert mondjuk a gyereke nagyon is elégedett a menzával, vagy éppen ő maga is a közétkeztetésben dolgozik, és tudja, hogy friss, egészséges ételeket adnak az iskolásoknak -, nem szól, hogy “kérem, ez egy ordas nagy hazugság”. Hogy is szólhatna, hiszen egyfelől dehogyis szólal fel Magyar ellen - még nyilvánvaló hazugságok hallatán sem -, másfelől pedig attól is tarthat - joggal -, hogy az összegyűlt hallgatóság még a végén megveri.
Akármit is mond Magyar Péter, az iskolai menzákon kínált ételek finomak, egészségesek és frissek.
Aki nem hiszi, egészen nyugodtan kipróbálhatja, ugyanis az egyik legnagyobb közétkeztetési cégnél bárki bármelyik iskolai napon - regisztráció vagy előzetes bejelentkezés nélkül - megkóstolhatja, milyen ételt kap a gyereke. Az ebéd után pedig kitölthet egy kérdőívet, hogy ízlett neki. A cég soha nem készül erre külön, nem főz még finomabbat csak azért, mert tudja, hogy másnap jönnek a szülők kóstolni. Szó sincs erről. Minden nap körülbelül tíz kóstoló adagot biztosítanak a szülőknek. Sőt, azt szeretnék, ha minél több szülő elmenne és megkóstolná az ételeiket, hogy tisztában legyenek azzal, mennyire minőségi, finom és egészséges ebédet kap a gyerek.
Ha pedig nem akarja megkóstolni az ételeket, de megnézné, mit és hogyan főznek a konyhán, itt megteheti - sőt, otthon is kipróbálhatja a recepteket.
És még valami: Magyar Péter nemcsak alávaló hazugságokat terjeszt a menzákról, hanem lenézi, megalázza azt a több ezer elhivatott, lelkiismeretes embert, aki a közétkeztetésben dolgozik.