Ellenpont

Nosztalgikus hangulatban szinte elérzékenyülve emlékezett a Tisza Szigetek állandó előadójának, Kéri Lászlónak a műsorában Bokros Lajos, a magyar gazdaságtörténet egyik legsúlyosabb megszorító csomagjának atyja a magyarokat megnyomorító programjára néhány hónappal ezelőtt. A Horn-kormány korábbi pénzügyminisztere kormányzati tevékenységének időszakáról beszélve büszkélkedett azzal, hogy abban az időben kezdte a baloldali kormányzat a "közüzemi cégek privatizálását", azaz a közvagyon kiárusítását a külföldi befektetőknek. Szerinte azonban ez azért volt jó, mert a nemzetközi pénzpiacok örültek a rablóprivatizációnak.

Abban az időszakban került sor az úgynevezett közüzemi vállalatok privatizációjára, itt elsőorban a villany- és gázszolgáltató cégekről van szó, amelyeknél komoly költségvetési bevételre tettünk szert (…) És jelentős mennyiségű - akkor horribilis összegű, 4,5 milliárd dollárnyi - privatizációs bevétel keletkezett decemberig, ami egyébként a külpiacok megítélése szempontjából is nagyon pozitívan jött számításba- nosztalgiázott az állami közszolgáltatások szétveréséről Bokros.

Bokros Lajos, a Horn-kormány minisztereként nemcsak a megszorító csomagjáról vát híressé hanem a rablóprivatizáció egyik élharcosaként vonult be a történelemknyvekbe.

De miről is volt itt szó pontosan? Minek is örültek a külpiacok? A történet nagyon hasonlít arra, amit a Tisza Párt gazdasági konvergencia programjában látunk. Nem csoda, hiszen a hírek szerint ugyanazok a tanácsadók álltak mindkettő mögött.

Átverték a lakosságot, aztán meg is fizettették

A villamosenergia-ipar Horn-kormány idején végrehajtott privatizációja a magyar emberek tudatos félrevezetésével folyt. A szokásos mantrával indult: az állam rossz gazda,¹ a költségvetési hiány magas,² e két tényező következménye pedig, hogy ha eladjuk a közműszolgáltatókat, akkor biztosan megoldódnak a problémák. Nem így lett.

Bokrosék programját Gyurcsány kormányzása idején is folytatták. 2006-ra Magyarország a külföldi szakértők szerint is túlprivatizált ország lett, a magántulajdon-állami tulajdon aránya 90-10 százalékon állt. Ez normál esetben 75-25 százalékos arány. Ennek áldozatául esett szinte valamennyi stratégiailag fontos állami vállalat, így a gáz- és villanyszolgáltatók is. Ehhez képest az akkori balliberális közgazdász és politikai elit szerint további privatizációra lett volna szükség. Állították mindezt azután, hogy az Állami Számvevőszék adatai szerint a csak a 2002-es kormányváltás után 2006-ig, tehát mindössze 4 év alatt összesen 1404,5 milliárd forintnyi köztulajdont adott el a szocialista-szabaddemokrata kabinet. Ráadásul ennek ellenére a költségvetési hiány sem csökkent, éppen hogy nőtt: 4 év alatt 6800 milliárd forinttal.³ Ennek egyik oka, hogy például a Bokros által említett villamosenergia-szektort úgy kótyavetyélték el áron alul, hogy még a fixen rögzített profitot is az állam garantálta.⁴

Gyurcsány Ferenc valószínűleg újabb megszorításokat jelent be.

Ami az elektromos áram piacát illeti, a hazai közcélú erőművek teljesítményének 77 százalékát külföldi tulajdonú cégeknek adták el, és egy sor nagy regionális, vagy országos közműszolgáltatócég került a Horn-kormány -tehát Bokros Lajosék - döntése alapján külföldi vállaltokhoz.

A teljesség igénye nélkül ezek:

DÉDÁSZ Rt. – később E.ON (Dél-Dunántúl)
DÉMÁSZ Rt. – később EDF International (Dél-Magyarország)
ÉDÁSZ Rt. – később EDF International / E.ON (Észak-Dunántúl)
ELMŰ Rt. – RWE, EnBW (Budapest és környéke)
ÉMÁSZ Rt. – RWE (Észak-Magyarország)
ELMŰ Rt. – RWE
TITÁSZ – EON
DÉGÁZ – Gaz de France
ÉGÁZ – Gaz de France
DDGÁZ – Ruhrgas
FŐGÁZ – Westfalische Gasversorgung⁵

A privatizációs hullám - ahogy írtuk - 2002 után, az újabb baloldali kormány vezetésével folytatódott tovább, a még megmaradt állami (rész)tulajdonú vállalatok értékesítésével. Ennek egyik előfutára volt a 2002-es választási kampányban Horn Gyula, aki azt jósolta, szükségszerű lesz a gázárak emelése. Erre válaszul mondta el Lendvai Ildikó⁶ azóta híressé vált szavait, miszerint

"Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés."

De lett.

Alig néhány hónappal a választások után, 2002 július elsején már be is jelentette az újonnan megválasztott szocialista kormányzat, hogy 5 százalékkal emelkednek a gázárak.⁷
Majd 2004-ben újabb jelentős, 4,5 százalékos emelést jelentettek be.⁸
2006-ban aztán 30 százalékkal emelkedett a gázár, 10-14 százalékkal a villany.⁹
2008-tól pedig évente többször, alkalmanként 5-10 százalékos gázáremelést jelentett be a Gyurcsány-kormány.¹⁰

A folyamatos áremelkedésnek végül a második Orbán-kormány vetett véget, amely 2013-ra jelentős, mintegy 2000 milliárd forint összértékű állami tulajdont vásárolt vissza¹¹ , amely aztán az alapját képezte a lakossági rezsiárakat megfékező rezsicsökkentés bevezetésének. Az intézkedés következtében a magyar lakossági felhasználók fizetik a legalacsonyabb közüzemi számlákat az Európai Unióban.

Előről kezdené a Tisza Párt a Bokros-féle rablóprivatizációt?

A Tisza Párt kiszivárgott megszorító csomagjának az egyik központi eleme a közszolgáltatások privatizációja, vagyis az állami nyugdíj és egészségügy felszámolása és magánszolgáltatókhoz juttatása. Ebbe a logikai rendszerbe kiválóan illeszkedik a közműszolgáltatók privatizációja is, hiszen a magánosítás logikája az energiaszektorban is hasonló, mint a szociális szférában: ha magáncégek látják el az egyes szektorokat, az államnak nem kerül pénzbe, így első körben spórol. Igaz, a fenti példából láthattuk, ez csak kockáspapíron működik így, és a fogyasztók, a betegek, a nyugdíjasok látják majd a privatizáció, a profitorientált vállalkozások nyerészkedésnek a kárát.

Ugyanakkor a Tisza környékén gyakran hallani olyan hangokat is, amelyek a rezsicsökkentés felszámolását támogatják. Márpedig a közműszolgáltatók privatizálásával a rezsicsökkentés is véget érne.

A rezsicsökkentés eltörlése kapcsán Magyar Péter például úgy fogalmazott: "A rezsicsökkentés is egy humbug, ma a magyar emberek átlagosan többet fizetnek az energiáért, mint az európai átlag, mert csak egy bizonyos szintig van ugye a rezsicsökkentés." (az állítás hamis, a magyar emberek fizetik a legkevesebbet az energiáért az EU-ban). Gerzsenyi Gabriella EP-képviselő pedig arról beszélt, hogy az energiaárak "túl olcsók" jelenleg.¹² De az Ellenpont írt arról, hogy a szintén Tisza-közeli Surányi György is arról beszélt, hogy a rezsisökkentéshez hozzá kell nyúlni.¹³ Az EP-ben pedig már meg is szavazták a tiszások azt a karbonadó-tervezetet, amely végrehajtása gyakorlatilag ellehetetlenítené a magyarországi rezsicsökkentés fenntartását.¹⁴

Bokros Lajos megjelenése a Tisza Párt házi lapjában egy újabb utalás arra vonatkozóan, hogy a Tisza Párt egy újabb közszolgáltatást privatizálna, és egyben felszámolna egy nagyon fontos, a magyar embereket védő szociális intézkedést.

Bokros Lajos az interjúban a tandíj bevezetéséről is beszélt - vagyis a Tisza Párt erre is készülhet. Ezzel folytatjuk!

Magyar Péter házi lapjában Bokros Lajos a közműcégek külföldre eladását dicsőíti, ami a rezsicsökkentés végét jelentené - videó

Átverték a lakosságot, aztán meg is fizettették

Előről kezdené a Tisza Párt a Bokros-féle rablóprivatizációt?