A tiszás közgazdászok támadják a fix 3 százalékos hitelt
Éles támadást indítottak a fix 3 százalékos hitel (az Otthon Start program) ellen a Tisza párti közgazdászok.
Surányi György, korábbi jegybankelnök, és jelenlegi Tisza-tanácsadó megdöbbentő módon azt kritizálta, hogy a hiteligénylőknek nem kell viselniük az árfolyamkockázatot, hanem végig kiszámítható, egyenletes törlesztőrészletet fizethetnek. Mint fogalmazott,
"fix kamatozású hitelről beszélünk, ez azt jelenti, hogy 25 évig valaki fogja fizetni azt a kockázatot, ami a fix kamatból ered."
Ez a valaki az állam, Surányi tehát amellett érvel, hogy állam helyett az emberek fizessék az árfolyamkockázatot, ahogy az történt a devizahitelek idején is.
"Ez óriási teher a költségvetésnek"- tette hozzá Surányi, aki ezek szerint ezt a terhet a hiteligénylőkkel fizettetné meg.
De nem ő az egyetlen Tisza-környéki közgazdász és volt jegybankelnök, aki támadta a fix 3 százalékos hitelt.
Bod Péter Ákos szintén az emberekre hárítaná át az árfolyamkockázatot, az szerinte egy inflációs hullám esetén ugyanis túl nagy terhet róna az államháztartásra. Hogy mi történne a családokkal ugyanebben az esetben, arról már nem tesz említést.
"Korosztályilag emlékszünk arra még, hogy volt "az OTP", felvettem az OTP-t a '80-as években, ígértem gyereket, fölvettem három százalékra az OTP-t, aztán jött a rendszerváltozás, jött az inflációs hullám, harminc százalékos árindex, és akkor ott volt a kormány, hogy a három százalék és a harminc százalék közötti részt ki kell tölteni az adófizetőknek. A rövid válasz tehát, hogy ki kapja a terhet? Hát a következő generáció"- vélekedett Bod Péter Ákos egy interjúban.
Nem meglepő, hogy mindketten az inflációs sokkot emlegetik, mint kockázatot, hiszen nekik első kézből van tapasztalatuk ilyesmivel: emlékezetes, hogy éppen kettejük jegybankelnöksége alatt, a '90-es évek derekán tapasztalt történelmi inflációs sokkot Magyarország.
De nemcsak ebben hasonlít a két tiszás tanácsadó, hanem abban is, hogy a fix kamatozású lakossági hitelek helyett inkább a lakosságot megnyomorító devizahitelekben, pontoabban azok módszertanában hisznek. És abban, hogy ezeknek kockázatát a lakosságnak kell viselnie.
Szerintük az emberekkel volt a baj, nem a bankokkal és a Gyurcsány-kormánnyal
Miközben a fix kamatozású hiteleket támadta a két tiszás tanácsadó, a devizahitelezéssel kapcsolatban nem voltak ilyen kritikusok. De először nézzük meg, hogy mi volt a probléma a devizahitelekkel:
A devizahitelezés legsúlyosabb bűne, hogy a hitelfelvevők devizakockázatot vállaltak, miközben nem minden esetben kaptak megfelelő tájékoztatást az árfolyam-ingadozás hosszú távú hatásairól. Amikor a 2008-as válság és a Gyurcsány-kormány hazug gazdaságpolitikája miatt a forint gyengülése bekövetkezett, sok háztartás törlesztőrészlete drámai módon megugrott, ami fizetési nehézségekhez vezettt háztartások ezreinél. A forint leértékelődésével párhuzamosan megugró törlesztőrészletek adósságspirálba hajszolták az embereket, ami makrogazdasági szinten a fogyasztás drasztikus bezuhanásával, így a költségvetési bevételek jelentős csökkenésével járt. Ennek következtében az államadósság is gyors ütemben emelkedett. A megoldást a kormányváltást követően, 2011-ben az Orbán-kormány hozta el, először árfolyamkorlátot vezettek be, majd 2014-ben a hiteleket forintosították, és kilakoltatási moratóriumot rendeltek el.
Surányi György szerint a politikai döntéshozók a devizahitelezés időszakában "olcsó, gyors növekedést" akartak, a bankok pedig kihasználták a mesterségesen gyenge forintot és az alacsony külföldi kamatokat. Egy a devizahitelezésről szóló cikkében1 megjegyezte ugyan, hogy a lakosság devizában való eladósítása egy "gazdaságpolitikai tévedés" volt (hiszen részben ebbe bele is bukott a baloldali kormány), de a kormányváltás utáni elszámoltatási lépésekről is kritikus véleményt fogalmazott meg:
"A kormány igazságtalanul a bankokat teszi egyedül felelőssé a kialakult helyzetért, és mintegy ezermilliárd forinttal terhet jelent számukra"-fogalmazott.
Surányi szerint a megoldás kulcsa a felelősség megosztásában és a tanulságok levonásában rejlik:
"Sem a bank, sem a hitelfelvevő nem láthatja előre a devizapiac hullámzását, ezért mindkét oldalnak óvatosabban kellett volna eljárnia."
Bod Péter Ákos ennél is egyértelműbben állt ki a devizahitelezés mellett.
"Talán mégsem a devizahitellel volt a baj"- írja Bod Péter Ákos.
A Világgazdaság hasábjain megjelent írásában2 úgy fogalmazott:
"Talán mégsem a devizahitellel volt a baj, hanem azzal, ahogyan a devizahitellel bántak a felelősséget ma sem vállaló szereplők." Ezek lennének a hiteligénylő egyszerű emberek (a szerk.).
Bod szerint a konstrukció önmagában nem volt ördögtől való, hiszen a devizában történő megtakarítás "államilag engedélyezett és ösztönzött" volt, miközben a hitelfelvevőket utólag ügyefogyottnak állítják be:
"Ha megtakarítóként államilag engedélyezett az árfolyamkockázat vállalása, akkor – alkalmas ügyfélkörben – a hitelfelvevőt sem kell ügyefogyottnak nézni."
A közgazdász szerint a fő probléma az volt, hogy a szabályozói és politikai környezet nem készült fel az árfolyam-ingadozások kockázataira. "A forint mesterségesen felülértékelt volt, a kamatok alacsonyak, a bankok pedig évekig úgy viselkedtek, mintha az árfolyamkockázat nem is létezne" – írta.
Mindebből világosan látszik, hogy a Tisza két tanácsadója szívesebben látná a devizahitelezés feltámasztását, mint a lakosságot támogató olcsó kormányzatilag támogatott hitelek sorát. Ebből következően valószínűsíthető, hogy a Tisza kormányzati tervei között a Fix 3 százalékos hitel megszüntetése szerepel.