- Magyar Péter közismert nagyapja, dr. Erőss Pál, vagy ahogy a köznyelvben hívták: "Jogerős" Pál gyakran szóba kerül a politikus szereplései során.
- Bár Erőss közéleti karrierje ismert, Magyar Péter gyakran a valóságosnál pozitívabb színben próbálja feltüntetni nagyapja munkásságát. Így volt ez nemrégiben egy vidéki fórumon is.
- A legutóbbi megnyilvánulásában '56-os hősként, de a bírói függetlenség védelmében "álmai állását feladó" bíróként is beszélt nagyapjáról.
- Valójában Erőss Pál '56-os szerepvállalására nincs bizonyíték, ellenben bírói karrierje éppen a forradalom évében indult be, és töretlen volt majdnem a rendszerváltás pillanatáig.
- Bírói karrierjének pedig nem a bírói függetlenség miatti önfeláldozás, hanem a kommunisák bizalomvesztése vethetett véget.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke az utóbbi időben gyakran idézi fel a nagyapja, Dr. Erőss Pál alakját. Legutóbb egy vidéki előadásán egy, a nagyapjára vonatkozó kérdésre válaszul építette az Erőss Pál körüli mesét.
Elmondása Erőss "56-ban a forradalom mellett harcolt" vagyis részt vállalt a magyar szabadságharcban. 1
Ez azért is kétséges, mivel Erőss életútja a kommunista rendszer alatt szinte töretlen karriertörténet volt: 1956-tól bíróként, az 1970-es években bírósági tanácselnökként, majd 1979-től a Legfelsőbb Bíróság bírájaként, sőt, médiaszereplőként is kiemelt bizalmat élvezett az állampárttól. Ilyen elbánásban nemigen részesültek '56-osok.
Mező Gábor újságíró-kutató már 2024 tavaszán szembesítette Magyar Pétert a legenda nyilvánvalóan hamis elemeivel.
"Elmondanád nekünk, hogy akkor hogyan lehetett a „Markóban” fogalmazó éppen ötvenhat idején? És hogyan „járta végig a gyakorlati lépcsőfokokat” addig, hogy négy év múlva már egyenesen bíró legyen? Ha jól számolom, alig huszonhat évesen? A kádári megtorlás legsötétebb idején. Így jutalmazta a Kádár-diktatúra legnagyobb ellenségeit?"
- kérdezte Mező Gábor Magyar Pétert, aki egy kommentben gyors választ ígért a 2024. április 12-i posztra. Ez azonban azóta sem érkezett meg - nyilván nem véletlenül.
A két valóság – a forradalmár és a rendszer szolgálatában álló jogász – éles ellentétben áll egymással, és joggal vetődik fel a kérdés: vajon melyik kép az igaz?
A Tűzfalcsoport által idézett dokumentumok szerint2 Dr. Erőss Pál 1979-ben a Legfelsőbb Bíróság bírája lett.
Legfelsőbb bírósági kinevezését Losonczi Pál, az Elnöki Tanács akkori vezetője, és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottsága hagyta jóvá – ez utóbbi testületben Kádár János, Aczél György és Apró Antal is helyet foglalt. Ebből a névsorból arra következtethetünk, hogy csak a megbízható káderek kaptak bármiféle kinevezést, az ideológiailag megbízhatatlannak ítélt személyek nem juthattak ekkora hatalomhoz a jogi hierarchiában.
Ezzel szemben Magyar Péter elmondása szerint nagyapja "forradalmárként" kapott legfelsőbb bírósági kinevezést, miközben a szabadságharc más résztvevőit üldözték, bebörtönözték, vagy akár ki is végezték.
Tényként azonban csak két dolgot tudunk: Erőss Pál '56-os részvételéről semmilyen hivatalos dokumentum vagy bírósági ítélet nem elérhető, ahogy arról sem, hogy a forradalmi tevékenysége miatt meghurcolták volna, sőt '79-től már a legfőbb bizalmi pozícióba került legfelsőbb bírósági bíróként.
Ennél is árulkodóbb azonban, hogy alig egy hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956 szeptember 6-án jelent meg a bírósági közlönyben a kinevezése a IX. kerületi bírósághoz, ettől kezdve pedig mint már említettük, meg sem állt a legfelsőbb bírói kinevezésig. Vagyis életrajzában nem lelhető fel egy forradalmi részvételhez mérhető törés.
Jogi esetek
Szintén fontos és bizalmi pozíció volt a Jogi esetek műsorvezetői széke, ahol nemcsak "népnevelői" funkciót látott el, de állambiztonsági kapcsolatokat is kiépített. Erőss Pál két volt ÁVH-s tiszttel dolgozott a Jogi esetekben. Az egyikük egyenesen a műsor szerkesztője volt: Koós Béla. Koós "polgári pályája" párttitkár volt, majd sok más államvédelmis tiszttel együtt ő is átejtőernyőzött a tévébe. A másik ex-ÁVH-s a Jogi esetekben Bárd Károly volt3 . Bárd nagyon is hírhedt főtiszt volt, akinek unokája jelenleg a CEU jogászprofesszora, és aki részt vett a Magyarországot elítélő jogállamisági jelentés összeállításában.
Szintén érdekes, hogy hogyan zárult Erőss Pál karrierje. Magyar Péter nagyapja rendszerellenes múltjának megfabrikálásához hasonlóan némileg "újrakeretezte" ezt a történetet is. A fentebb már idézett fórumon, arról beszélt, hogy "Ő volt a szocializmusban az utolsó kúriai bíró, aki lemondott álmai állásáról, mert a kommunista belügyminiszter, inkább az igazságügyminiszter bele akart szólni a bírói munkájába, és ezért lemondott, nem bíróként dolgozott."
Erőss Pál ugyanis valóban "lemondott", ahogy ezt Magyar Péter állítja, de ezt nem erkölcsi okokból tette, hanem egyszerűen azért, mert elmozdították. A Népszava 1988 december 31-i számában indulatosan nyilatkozott elmozdításának körülményeiről. Ebben arról beszél, hogy miután 1988 december 13-án közölték vele, hogy megszűnik az igazságügyi minisztériumi főosztályvezetői megbízása, szolgálataira pedig- Erőss nyilatkozata szerint- a továbbiakban semmilyen formában, így bíróként sem számított a rendszer. Technikailag azonban egy bírót nem lehetett kirúgni, így Erőss kényszerűségből beadta a felmondását.
Erőss Pálról tehát egy nagyon eltérő képet próbált meg vázolni Magyar Péter, mint ami a valóság. Magának egy legitimációs forrásként a rendszerrel kényszerűen együttműködő, de azzal harcban álló eredettörténetet próbál bemutatni, miközben a tények erősen más irányba mutatnak.
E tekintetben Magyar Péter valóban Erőss Pálra utaló jegyeket visel, hasonlóságukat pedig egy másik újságcikk is megerősíti. Az Ország-világ folyóirat 1985. január-júniusi számában egy rajzfilm apropóján kérdezték Erőss Pált a magánéletéről és habitusáról. Válaszában a jogász máig visszhangzó kijelentést tett, miszerint "magánéletemben gyakran elragadtatom magam, erről talán a feleségem, a gyerekeim tudnának vallani. De remélem, hogy azért mégsem vagyok kiállhatatlan ember". A párhuzam magáért beszél.
Magyar Péter tehát egy erősen pozitívra színezett képet mutatott be nagyapjáról, amely csak érintőlegesen találkozik a valósággal. Erőss Pál az '56-os forradalomban résztvevők sorsától élesen eltérő karrierutat járt be, forradalmi részvételét semmi sem bizonyítja, ellenben éppen 1956-ban kezdődött, szinte a rendszerváltásig töretlen bírói karrierje. Annak végével kapcsolatban is a valóságot megszépítve nyilatkozott Magyar Péter, hiszen valójában minisztériumi megbízásának megszüntetése miatt hagyott fel bírói tevékenységével, nem erkölcsi okokból.