A PÁRIZSIAK SEM AKARJÁK UKRAJNÁNAK ADNI A PÉNZÜKET

A PÁRIZSIAK SEM AKARJÁK UKRAJNÁNAK ADNI A PÉNZÜKET

Kampányzáró nagygyűlést tartott Párizsban a vasárnapi, francia önkormányzati választások előtt a Reconquete, a nagy filozófus-esszéista, Eric Zemmour pártja. Párizsi főpolgármesterjelöltjük Sarah Knafo, egy 32 éves, elképesztően tehetséges nő. 

Párizs ugyanúgy nem Franciaország, mint Budapest nem Magyarország. Franciaországban, ha elnökválasztás lenne, Marine Le Pen (vagy ha a baloldali bírók nem engedik indulni, akkor a fiatal pártelnök, Jordan Bardella) nyerne, nagy fölénnyel. 

Párizsban viszont a baloldalhoz köthető figuráknak a főpolgármester-választáson közel háromnegyede van... (Az Európai Néppárthoz tartozó LR például nem egy valódi jobboldali politikust indított, hanem Macron kultuszminiszternőjét). Marine Le Pen a vidékre koncentrál, teljesen logikusan, így a jobboldali emberek Zemmour jelöltjét támogatják Párizsban. 13-14 százalék körül áll a felmérések szerint (ezek minden bizonnyal valódi felmérések, tehát nem Hann Bandi bácsira kell gondolni). 

De térjünk vissza a kampányzáróra, ami igazán tanulságos volt. A párizsi Dome-ban tartották, teljes teltház, és már a színpadkép árulkodó: a 60-as, 70-es évek kávézóinak teraszait idézték meg. A normális Párizs időszakát.

Sarah Knafo másfél óráig beszélt, közben kétszer cirkuszoltak tüntetők, akik hamis regisztrációval elbújtak a teremben. Az első rikácsolásukat nem lehetett érteni, néhány másodperc után kidobták őket, a nézőtéren többen úgy hallották, hogy Izraelt szidták. A második csoport - nagyjából tíz emberre kell gondolni - sima antifa-bűnözőkből állt, és a kommunista-muszlimbarát Mélenchon szólamait üvöltözték.

Hogy ki lesz a párizsi főpolgármester, Párizson kívül teljesen logikusan senkit sem érdekel. Nálunk meg sorsdöntő, túlzás nélkül Európa jövőjét is meghatározó országgyűlési választás lesz egy hónap múlva. A tét alig beláthatóan óriási. Mégis, miért írunk egy távoli, kis választásról?
Egyetlen mondat miatt.

Amikor Sarah Knafo ismertette a programját - tizenöt-húsz pontból állhatott - , mindent elsöprő ováció tulajdonképpen három gondolat kapott: az egyik a templomfelújítási program (25 év alatt a szocialista városvezetés erre semmit sem adott), a másik természetesen a biztonság (elképesztő a migránsbűnözés Párizsban), a harmadik pedig az a mondat, amikor Sarah Knafo csak annyit mondott: nem adjuk, nem küldjük a párizsiak pénzét messzi, idegen helyekre. Nem megy máshova.

A négyezer ember a csarnokban értette, hogy miről beszél a főpolgármester-jelölt. Ukrajnáról. Egy mellettünk ülő férfi annyit mondott: ne zsaroljátok ki a pénzünket, ukránok! Majd többen azt kiabálták, hogy unjuk, ukránok! 

Ők sem akarnak fizetni az ukránoknak.

Mi már régen megmondtuk: nem fizetünk.